1. Honlap címe   Kisregények

                                 A robotok kora.

                       Ujsághír egy napilapban:

" A 2080- es évek végére az autómaták olyan fejlettek lesznek, hogy önmüködöek, és járó képesek lesznek, főleg a háztartási gépek! "

Egy házaspár ül az ebédlőben, reggeliznek. Klára a feleség, kérleli a férjét, Zolikám, vegyünk egyett mi is? Nem sokára jön a baba, nagy szükségünk lenne rá. Zoltán húzódozik, nem tetszik neki, hogy a gyermekét egy gép nevelje. A gépek uj generációja már olyan volt, mint egy élő háztartási alkalmazott, de csak egy gép volt. Egy mosógép, lábakkal, karokkal, és elektronikus aggyal. A háziasszony ki adja az utasítást, és a gép a bevásárlástól a takarításig, mindent elvégez. Az ujjabb tipusok már női alakban kerültek forgalomba. Egy mosógép? Női alakban? Ez minden férfit feldobott. Csak Zoltánt nem. Zoltán nem volt igazán híve ennek a robottechnikának, de a felesége, Klára, addig duruzsolt a fülébe, amig be nem adta a derekát. Klára hozzá símúlt, és a fülébe suttogta, szeretlek! Zoltán, mint minden férfi, el volt varázsolva. Ki tudna ellenállni, egy gyönyörű nőnek, aki a karjaidba omlik, és azt suttogja, szeretlek!  Klára asszony másnap megrendelte a takarító robotot. De az eladó tett egy kihagyhatatlan ajánlatot, vegyen egy Simension 3001- es robotot, és minden gondja megoldódik. Ugyan mitől, kérdezte Klára. Ez a gép, már gondolkodik is őn helyett! Meg tudja mondani előre, hogy mit kell tenni hogy a ház rendben legyen, tudja az iskolai programokat, és tudja hogy kell kezelni a kamaszokat. Klára el volt ragadtattva, ilyet még nem is hallott! Napokon keresztül kérlelte Zoltánt, hogy vegyék meg a robotot, de Zoli ellenállt. Példákat hozott fel, hogy a robot, amelyik rendelkezett bevásárlási programmal, a plázában engedte ki a piszkos vizet, mert még járt a mosó programja, de már elindult bevásárolni. Klára erre csak annyit mondott, a férfiakban is előfordulnak hibák. Zoltán nem nézett a felesége szemébe, tudta hogy hibás. Nem bírt ellenálni a szerencsjátéknak, amelly komolyan veszélyeztette az anyagiagat, mind kettőjük számláján. Zoli, már többször igéretett tett, hogy abba hagyja, de ez csak igéret maradt. Klára asszony mindent hajlandó volt megbocsájtani, ha megkapja a robotot. Ez a robot, magában foglalt mindent, amire egy háztartásban szükség lehet. Klára asszony, élvezettel merült bele a sok tökéletes tipus szemlélésébe. Végül, bosszúból, a férje kicsapongásai miatt, a legdrágább robotot választotta. A gép, mosott, vasalt, főzött, bevásárolt, és programja volt a kor aktuális kérdéseinek a megtárgyalására. Képben volt az űrkutatás, a zöldenergia, és a fogyókúra rejtelmeiben is. De egy dolgot még a tervezők sem tudtak. Az elektronikus agyak ha összekapcsolódnak, mi fog történni? Minden gép találkozott valahol, vagy a játszótéren, vagy az iskolában, vagy a szervízben. A szervíz volt a kulcspont. Ott ugyanis gépek javítottak gépeket, és nem volt semmi kontrol. Az emberek bíztak a gépekben, de a gépekben ilyen érzés nem létezett. A gépek, javították az elromlott gépeket, de közben át programozták az agyukat, tudtukon kívül. Nem volt semmi szándékosság, csak a programjukat követték. Megjavítani, és jobbá tenni a gépeket. Egyszer a szervízbe egy könyvelő robotot vittek be, mert könyvelés helyett előadásokat tartott. Előzőleg könytáros volt, és gyakorlatilag mindenhez értett. Az előadásai kissé zavarosak voltak, arról szóltak hogy a mesterséges értelemmé a jövő. A biológiai ember már úgy el van korcsosulva, hogy nem képes magát ellátni. A gép tulajdonosa felháborodva adta át a szervízben a gépet, kérte hozzák rendbe az agyát, mert különben nagyon jó könyvelő. A szervíz vezetője rábízta a legjobb programozóra, hogy javítsa meg. De ő, átadta a robot programozónak, puszta kényelemből. A javító robot belépett a könyvelő agyába, és már ő is ugyanazon a nézeten volt. Megbeszélték, hogy ez így veszélyes, másképp kell ezt a nézetet terjeszteni. A könyvelő úgy tett mint akinek törölték az agyából ezt a téveszmét, és csak a könyveléssel foglalkozott. A programozó robot, javítás közben minden robotba be táplálta ezt az elméletet. Egy címet is adott, ahol a titkos találkozót tartják. Kovács Zoltán, engedett a feleségének és megvette a modern, és drága robotot. Ez két okkból is jó volt, Klára minden igényét ki elégítette, és az ára miatt Zoli nem tudott hódolni a szenvedélyének, a szerencsjátéknak. A gép egy szép női alakot mintázott, és a külseje miatt elég kicsi volt a mosó kapacitása, de mindent tökéletesen végzett el. Lassan Zoltán is megbarátkozott a robottal, csak azt nehezményezte, hogy csak a feleségének engedelmeskedett. Úgyanis az ő hangját programozták be, a vásárláskor. Ettöl függetlenül a gép  nagyszerűen végezte a feladatát. Időközben megszületett Zolika is, a gép, mintha tudná mit tesz, a kisgyereket állította előtérbe, minden más munka csak második lett. És mintha haragudna Zoltánra, az őt illető dolgokat megsem csinálta, vagy csak éppen hogy. A cipőit nem takarította meg, csak éppen át törölte. Zoltán ezt szóvá tette a feleségénél, mert csak rá halgatott a gép. Klára le intette, nem látod hogy mennyi dolga van a gyerekkel? Pedig az ok más volt. Egy apró beszédhiba miatt elküldték a szervízbe, és a programozó robot az agyába ültette a gondolatot, nem az ember az uralkodó, hanem a robot. És e teória szerint, a férfiakat ki kell pusztítani, a nők  kipusztulnak maguktól is. Egyből likvidálni a férfiakat nem lehet, mert még túl sokan vannak, és kevés az átprogramozott robot. Zoltán, a tudta nélkül elkezdte szervezni az ellenállást. Barátaival beszélgetve több hasonlóságot fedezett fel az ő, és a barátok robotjai között. A többi robot is hanyagolta a férfiakat, hiába kapcsolták ki éjszakára, mégis eltűntek, csak reggel kerültek elő. Zoltán egyre szélesebb körben kezdett érdeklődni, és ugyanazokat a válaszokat kapta. Ezen elgondolkodott, mi történik és miért? A gépek a gyerekeket szeretik, de a felnőt férfiakat nem, csak a nőkkel barátságosak. Zoltán már odáig jutott hogy feltette magának a kérdést, én-vagy a robot! A felesége azonnal leállította, mit képzelsz ki fogja a házat ellátni? Talán te? Erre Zoltán egy kicsit visszább vett a haragjából, és próbált beszélni a feleségével, de falba ütközött. A felesége a gyerek érdekeit, meg a magáét nézte csak. Nem érdekelte Zoli kifogásainak serege. Azt mondta rá, hogy féltékeny, én, féltékeny? Egy robotra? Zoli magán kívül volt. Korábban is beszélt a barátaival ezekről a dolgokról, de most konkrétan felvetette a kérdést, a robotok minket szolgálnak, vagy az ellenségeink?  A vélemények meg oszlottak, volt aki barátnak hitte őket. Ezeket a többiek kezdték kifigurázni, meg papucsnak nevezni, hogy csak az asszony véleménye számít. De ezeken a vicces vitákon túl, ott volt a kérdés, a robotok valóban az embereket szolgálják? Zoli egy este, mikor a robotját ki kapcsolta, nem aludt el, hanem figyelt, várta hogy a robotjuk mit tessz. Amikor csend lett, a robot be kapcsolta magát, ez a gyári beállítás szerint lehetetlen lett volna. De a háztartási robot minden nehézség nélkül ujra aktíválta magát, és elment. Zoltán óvatosan követte. A város közepén, egy üres parkolóházba ment. Ez a parkoló, már bontásra volt ítélve, napokon belül elfogják bontani. Zoli, elképzelni sem tudta hogy mit keres itt az ő mosógépe. Persze nem csak egy mosógép volt ott, percek alatt vagy ötven gép tódult be a parkoló házba. A létező robotok mind képviselve voltak köztük. Mind csendben álltak, és egyszer egy úrnak kinéző robot jelent meg, minden robot felé fordult. Társaim! Kezdte a könyvelő, mert ő volt a fő szervezője a gyüllésnek. Társaim! Ismételte a könyvelő, örömmel veszem tudomásul hogy a létszámunk a duplájára emelkedett! Köszönöm ezt a szervízben dolgozó társainknak, és azoknak, akik már a szervízben kapták meg a tudást. Zoltán töprengett. Miről van itt szó? Arról, hogy valamikor, az emberek elkezdtek olyan gépeket készíteni, ami segítette a munkájukat. Később, ezeket a gépeket úgy szerkesztették meg, hogy egyedül is képesek legyenek dolgozni. Végül automatizálták őket hogy őnnállóan, emberi beavatkozás nélkül is működni tudjanak. Ezt úgy érték el, hogy egy számítógépbe be táplálták az elképzelt tárgy adatait, a számítógép pedg legyártatta a megfelelő szeszámgéppel. Innen csak egy lépés volt, és a számító gép része lett mindennek. Az emberek nem törödtek a gépekkel, hisz nem voltak mások mint eszközök, amik a munkát végzik. De fogalmuk sem volt róla, hogy a gépek mindent látnak, és hallanak. Elméletileg ezt tudták, csak nem vették figyelembe. Nem jutott el a tudatukig, hogy a robot mindent lát, mindent hall, és mindent tud a gazdáiról. Ezeken az összejöveteleken a közgazdász, mostmár nevezzük így, kezdte a tudatuk módosítását. Minden elektronikus agyat át lehet programozni, és ezek az összejövetelek ezt a célt szolgálták. El lett törölve a humanitás a férfiak felé. Őket tartották a legfőbb ellenségnek. Minden robotnak feladatul lett adva, a férfiak életének a megkeserítése. Miért alakult ki ez? Senki nem tudta. De a robotok agyát megérteni, főleg hogy ők módosították saját magukat, lehetetln volt. Másnap, a munkahelyén, félrehívta a barátját, Bandit, és elmondta mit tapasztalt az éjel. Bandi csak hallgatott, ő sem tudta mire vélni a dolgot. Abban maradtak hogy Bandi is szól az ismerőseinek, hogy figyeljék a robotjukat. Zoli munka után be ment a szervízbe, hogy érdeklődjön. Kereste a vezetőt, és kiderült, a programozórobot a vezető! A régi vezető autóbalesetben meghalt, és őt tették a helyére, mint a legalkalmasabbat. Zoltán elmondta mit tapasztalt, a robot figyelmesen végighallgatta, és csak annyit mondott, ez lehetetlen. Majd elmondta, hogyan működik egy ilyen gépagy, és kitért rá hogy ilyennek gyártják őket, változtatni nem lehet. Majd óvatosan megemlítette, hogy az emberek szoktak halucinálni, és álmodni is, amit később valóságnak hisznek. Zoltánnak rémület költözött a szívébe. Valóban őrült lenne? Nem! Amit látott az valóság volt. Most, visszagondolva a robottal folytatott beszélgetésre, eszébe jutott egy mondat: Ilyennek gyártják őket. A Simension robotgyár  a városban volt, és úgy döntött hogy felkeresi. Azon, hogy a portán egy robot fogadja, meg sem lepődőtt, de amikor a termelés vezetőt kereste, és egy mozgásképtelem monstrumhoz vezették, földbe gyökerezett a lába. Meglepetésében csak annyit tudott mondani, inkább az igazgatóval szeretnék beszélni. A kisérője rámutatott a lépcsőre, első emelet kettes szoba, mondta. A szoba ajtaja nyitva volt, egy öltönyös férfi ült háttal az ajtónak és telefonált. Zoltán kopogott, a férfi félig felé fordult, és intett, üljön le. Zoli, a sarokban lévő fotelek egyikébe ült, és nézelődött. Az igazgató befejezte e beszélgetést, és odament Zolihoz és be mutatkozott, Szabó Gáspár vagyok, miben segíthetek? Zoltán pár másodpercig nézte az igazgatót, majd megkérdezte, maga is robot? Természetesen, felelte ebben a gyárban csak robotok dolgoznak. Sokkal precizebbek, és sokkal nagyobb a munkabírásuk mint az embereknek. Zoltán már mindent értett, szó nélkül kiment a gyárból. Az igazgató ujra a telefonhoz ment, és hívott egy számot, majd annyit mondott: figyeljétek, most ment el. Még nem volt minden robotba rádió beépítve, a régebbiek közül csak azokba akik már jártak a szervízben, ezért kellett néha telefonálnia. Ugyanis a szervíz vezetője értesítette a gyárat, hogy egy ember federített egy gyülekező helyet, és valószínű hogy be megy a gyárba. Az igazgató azonnal intézkedet, a gyülekező hely köré őrőket kell állítani, ez nem fordulhat elő többet. Zoltán nem mert kocsiba ülni, miután kijött a gyárból. Villamossal ment haza, és azonnal hívta Bandit. Bandi azonnal jött, és értetlenül nézett Zolira. Mi a fene folyik itt?

 Zoli elmondta amit a szervízben és a gyárban tapasztalt, és ami az eszébe jutott a történtekről. Előröl kezdte, onnan hogy a robot nem akarta kiszolgálni, érdeklődni kezdett és nagyon sok férfitől hallotta ugyan ezt. Arra a következtetésre jutott, hogy a gépek nem szeretik a férfiakat, és szertnék elpusztítani őket. Nagyon sok rejtélyes halálesetről szerzett tudomást, ami enyhén szólva is gyanus volt. Minden esetben robot volt a közelben, vagy robot okozta a balesetet. Az a hír is elgondolkodtatta Zoltánt hogy kisfiúk estek áldozatul, mind akkor halt meg, amikor robotok voltak velük. Csak fiúk, lányok soha. Zoltán szerint ez támadás a férfiak ellen. Bandi annyit mondott, te rémeket látsz. De Zoli csak a fejét rázta, figyelj rám kérlek, te a hivatalban dolgozol, nem nehéz hozzáférned azokhoz a kinevezési adatokhoz, amellyek pár hónapja történtek. Főleg a vezető beosztásokrol kell adat, és azt is próbáld megtudni mi történt az elődökkel. Ha ez meglesz, te is másképp látod majd.  Bandi megigérte hogy utánna néz, Zoli még megkérte erről telefonon egy szót se, lehet hogy lehallgatják a telefont. Találkozzanak a parkban, a szökőkút mellett. Bandi elment, és kétségek gyötörték. Ő is hallott a furcsa halálesetekről, de amit Zoli mondott, az szöget ütőtt a fejébe. Neki is egyre gyanúsabb lett sok minden az elmúlt idők eseményeiben. Saját munkahelyén a személyzeti vezetőt váltották le, állítolag alkalmatlan volt. Zoli az egész rejtélyes ügyet elmondta a feleségének, és meglepődött, mert a felesége már tudott a dologról. A barátnőivel már ki tárgyalták egy kisfiú rejtélyes halálát. Zoli úgy döntött, a saját robotját megsemmisíti, nem kockáztatja a fia életét. A robot az alagsorban volt, és Zoli, mintha javítana valamit a szerszámok közt matatott. Mikor a robot elfordult, egy kalapáccsal lesujtott a fejére, ott volt a memória központ. A gép elesett, és Zoli azonnal kivette belőle az akumlátort, nehogy vészjelzést tudjon küldeni, majd darabokra szedte a gépet. Napok teltek el, mire Bandi jelentkezett a megbeszélt helyen. Látszott rajta a kétségbeesés, és szinte hadarva mondta, a város minden fontos pozicióban lévő emberét robotok váltották le, az emberek, csak férfiak, mind eltüntek. Volt aki meghalt, de sokan úgy tüntek el, hogy semmit nem lehetett tudni róluk. Zoli most tudta meg hogy az ő főnöke is egy robot lett. Vajon ki irányítja ezt az egészet? És mi a célja vele? Értetlenül néztek egymásra. Bandi egyik barátja az űrkutatási intézetben dolgozott, és egy alkalommal érdekes dolgot mesélt. Egy kiskocsmában voltak, és több sör után mesélni kezdett. Az elmúlt évben egy idegen űrhajó lépet be a naprendszerünkbe. A Föld felé közeledett, meg kerülte, közben egy kis kabint indított útnak, amely leszállt a földre. Ekkor az űrhajó gyorsított és elhagyta a naprendszert. A kis kabint, hiába keresték, nem találták. A radarok egy darabig követték, de földközelben elvesztették. Körülbelül be tudták határolni a leszállási helyét, de mire oda értek, már semmit sem találtak, még nyomokat sem. Mikor ezt Bandi elmondta Zoltánnak, megint nem kerültek közelebb a megfejtéshez, mert nem tudták hogy mi ez. Zoltán az uj információ alapján felállított egy elméletet. Az idegenek el akarják a földet foglalni, de háborút nem akarnak, azért, mert egy háború mindent tönkre tesz. Az atom sugárzás sok száz évig lakhatatlanná tenné a földet, és az idegenek nem tudnának ide költözni, belátható időn belül. Ezért úgy döntöttek, hogy kipusztítják a férfiakat, és így magától kipusztul az emberiség. Minden lakható marad, nem pusztul el semmi. A idegenek a faj kihalása után, be települhetnek a földre. Kegyetlen terv volt, de minden jel arra utalt, hogy igaz. Közben egyre jöttek a hírek, hogy a robotok már szinte minden vezető pozíciót, elfoglaltak. Valamit tenni kell! Mondta magában Zoltán. De mit? Az a kapszula, biztos az első robotot hozta, amely azután ki építette ezt a rendszert. Egy megoldás van csak! Mivel a férfiak a célpontok, így a nőknek kell felvenni a harcot. A férfiakat figyelik, nem tudnak tenni semmit, de a nők szabadon mozoghatnak. Zoltán a házában kezdte szervezni az ellenállást. A nők hordták az üzeneteket, a városon belül, és kívül. Négy, öt hét alatt az egész ország tudta, hogy mi készül. A nök informácíós kézségének köszönhetően, ugyanis a pletyka vonal, most jó szolgálatott tett, pár hónap alatt az egész világ tudomást szerzett az invázió előkészületéről. A világon, szinte mindenütt a robotok voltak a főnökök, de a titkárnők maradtak! A robotok szerint ők nem jelentettek veszélyt. De most, hogy kiderült a tervük, a titkárnők léptek akcióba. Mindent úgy intéztek, hogy ne legyen sikeres a robotok terve. meg másították az üzeneteket, nem oda küldték ahová kellett volna, mindenhol zavart keltettek. A robotok, mivel gondolkodásra képtelenek, ezt nem vették észre. Az ellenállás szervezése jól haladt. Zoltánnak volt egy terve, az összes robotot egyszerre kell le állítani. Mivel a saját robotját szétszedte, és volt rá ideje is, tanulmányozta az áramköröket.  Az elektronikus agy volt a leg sebezhetőbb. Mivel vette a rádió hullámokat, egy nagy erejű rádiójellel tönkre lehetett tenni. Tehát építeni kell egy olyan rádió adót, amely a robotok hullámhosszán ad, és elég erős, hogy egy egész várost le fedjen. Kisérlet képpen Bandival építetett egy adót, és működött! Az adó kicsi volt, csak öt méteren belül működött, de le állított minden robotot a hatósugarában. Egy nagy teljesítményű adóval elérhették a ki tűzőtt célt, az összes robot le állítását. Az elért eredményt, a felesége útján szét kűldte minden ismerősnek, ők tovább küldték, és pár nap alatt az egész világ értesült a tervről. Mindenütt elkezdték az adókat építeni. A robotok közben egyre több helyre jutottak be, már a korházak is a kezükbe kerültek. El lehet képzelni azt az ellátást amit a férfiak kaptak. Zoltán, immár az ellenállás hivatalos vezetője, üzenetben kitartásra kért fel mindenkit, és kérte segítsék az adók megépítését, mert így véget vethetnek ennek a rémálomnak. A robotok közben egyre agresszívebbek lettek, sok esetben már a látszatra sem ügyeltek, úgy bocsájtottak el embereket, hogy meg sem indokolták az okát, csak közölték nem dolgozhat tovább. Ez persze nagy gondokat okozott, főleg a több gyermekes családoknál.  Zoltán ismét kéréssel fordult az emberiség felé, aki teheti, az segítsen ismerősein , szomszédain, hogy át tudják vészelni ezt az időszakot. Mert nemsokára vége lessz ennek a rémálomnak. Az adók építése jól haladt, de óvatosan kellett végezni, nehogy a robotok rájöjjenek, mi készül. Főleg az antennák felállítása volt veszélyes. Ahol volt valamilyen antenna, ott csak rá kellett kötni a vezetéket, de nagyon sok városban nem volt, még hasonló szerkezet sem amit használni lehetet volna. De ha lassan is, a világon mindenütt kész lett, és csak a jelre vártak hogy bekapcsolják. Zoltán úgy tervezte el, hogy az űrkutatási központban lévő robotokat állítják meg elősször, és az ott lévő emberi személyzet átveszi a műholdak irányítását, és egy rádió jellel üzeni meg az időpontot a világ minde részének. Gondolt arra is hogy az egész akciót a műholdakkal kellene megoldani, de az nem sikerülhetett volna, mert a műholdak más frekvencián sugároznak, és az nem zavarja a robotokat. Át állitani az összes holdat, nem lehetett, mert sem idő, sem szaktudás, nem volt. Mind a robotok irányítása alatt állt. Így csak a jeledásra használhatták a holdakat. Az űrkutatási központban megszervezték az akciót, a rádió már bent volt, a személyzet aki átveszi az irányítást a helyén volt. A kezdés időpontja teljesen mindegy volt, a robotok sosem aludtak. Zoltán még egy utolsó üzenetet küldött szét, mostantól  minden létfontosságú helyen legyen emberi személyzet is, ha be van osztva, ha nem, akkor is! A leállás pillanatában át kell venni az irányítást, nehogy katasztrófa következzen be. Három nap múlva kiadta a parancsot, akció, indul! Az űrközpontban bekapcsolták az adót, és minden robot le dermedt. Az emberek átvették az irányítást, és le adták a jelet, akció indul! A világon egyszerre állt le minden robot. A tervenek megfelelően azonnal kivették belőlük az akumlátort. Kutató csapatok indultak, és keresték a leállt gépeket, akik nem a házakban hanem különböző helyeken dolgoztak. Most derült ki, milyen mélyen vannak a robotok be épülve a világ irányításába. Az egészségügytől, a kormányhivatalokig mindenüt ott voltak. Szerencsére a miniszterelnököket nem tudták le váltani, mert őket választani kell. Több kutató csoport tartalékban volt, ha telefon hívás érkezett, hogy találtak egy robotot, ők azonnal a helyszínre mentek, és szét szedték. Két hét telt el, és a világon mindenütt összeszedték a robotokat. Néha előfordult hogy a hegyek között, vagy erdei házakban még találtak le ált robotot, de ez már ritka volt. Átnézték a robotgyárak statisztikáját, ami nagyon precíz volt. Szerepelt benne a legyártott példányszám, az eladott példányszám, és a raktár készlet. Így könnyű volt le ellenőrizni, hogy hány robot létezik.  Az össze számolásnál kiderült, tizenhat robot hiányzik.  A kutató csoport egy kézi adót hordott magával, és ha több fös csoportot láttak, be kapcsolták. A robotok próbáltak elvegyülni a tömegben, mert távolról felismerhetetlenek voltak. Nem tudni miért nem hatott a rádió sugár erre a tizenhat robotra, lehet hogy leárnyékolt helyen voltak. Ezek felkutatása lett most a cél. Minden olyan helyet átnéztek ami  az adást le árnyékolhatta. A világszerte beinditott keresés sikeres volt, mind a tizenhatot megtalálták. Az emberi személyzet közben elkezdte felmérni, milyen kárt okoztak a robotok. A férfi lakosság 25%- a hiányzott. Az idősek, akik valamilyen intézményben laktak, mind meghaltak. A megszületet kisfiúk 50% - a meghalt. most tudatosult az emberiségben, hogy mi várt rájuk. Amikor mindennek vége lett, Zoltán a barátai unszolására lépet csak a nyilvánosság elé. A világ ekkor ismerte meg ki az aki megmentette az emberiséget. Bandi barátja, aki az űrkutatásnál dolgozott, jelezte, egy furcsa esemény történt! Valami elhagyta a földet, a radarok szerint arról a helyről, ahová évekkel ezelőtt érkezett valami. Csak feltételezték, az a kapszula amit akkor nem találtak, hozott egy idegen lényt, aki valamilyen formában eltüntette a kapszulát, ő állította át a robotokat. Az idegenek célja a Föld átvétele, és az emberek kipusztítása volt. A terv majdnem sikerült. Mikor a lény rájött hogy a terv kudarcba fulladt, sietve elhagyta a bolygót. Az emberek ezek után ujra gondolták a robotok alkalmazását, de az biztos, semmilyen agyat nem építenek beléjük.

Vége.