1. Honlap címe   Kisregények

                                    Az uj föld

3210. A föld, annyira túlnépesedett, hogy több mint 140 milliárd ember élt a földön. A földön sok ember éhezik, vagy csak nagyon kevés élelem jut neki. Az időjárás sem kedvező, aszály van ott, ahol csapadéknak kellene lenni, de a sivatagok soha nem látott méretű esőket kapnak. Sok, és nagy eső érte Afrika sivatagos részeit. Ez jó volt az ott lakóknak, de a világ a végveszélybe rohant. A világkormány összeült, és elkezdte a helyzetet ki értékelni. Egy biztos volt. Az olaj, a szén, a gáz, amellyek egykor a világot éltették, már csak nyomokban voltak jelen a földben. A Föld, csak a napenergiában bízhatott. De a nagyobb baj az volt, hogy nem volt termőföld. Minden talpalatnyi helyet vagy házak, vagy a kiszolgáló épületek foglalták el. Az anyagok ujra hasznosítása már működött, de ezt sem lehet a végtelenségig fokozni. Eljött az idő, egy uj bolygót kell keresni, és át telepíteni az emberiség nagy részét. Ez nem volt egyszerű dolog. Ha idejében gondolnak erre, meg állíthatták volna a túlnépesedést. De a vallás, és az emberi törvények azt hirdették az embereknek, hogy úgy, és olyan életet élnek amilyet akarnak, és hány gyemekük van, az magánügy. Ebbe senki nem szólhat bele! Az Északi, és a Déli sark jege olvadni kezdett. Olvadt már régen is, de most a földön lévő jég olvadt. Az Északi, és a Déli sark is föld, csak az évmillíók alatt rárakodott jég a többszörösére növelte. És most már az a jég olvadt, és ez már nagy bajra utalt. Az óceánok, és tengerek partján lévő épületek alsó szintjeit már elöntötte a víz, a turízmus ezeken a helyeken megszünt. A folyók nem tudták a vizet a tengerekbe vezetni, a felső folyásoknál árvizek keletkeztek, szántóföldek, városok kerültek víz alá, a lakosságot át kellett telepíteni, és ez tovább növelte a nyomort, az éhezést. A földön, ez mindennapossá vált. A világvezetés válságstábot hívott össze. Ebben az időben már csak öt ország volt a világon, öt kontinens, öt vezetővel. A társadalmi rend, már egészen más volt mint évszázadokkal ezelőtt. Senki nem tűrte el hogy más be avatkozzon, vagy döntsön helyette. Volt egy világkormány, és ők döntöttek, a döntésük megfellebezhetetlen volt. Most a világkormány nem tudta megoldani a problémát, ezért kellett a válságstáb. Két fő probléma volt, a népesség, és az élelmiszer hiány. Élelmet nem lehetett termelni, nem volt hol. A tengereket úgy le halászták, hogy csak élettelen sós vizek voltak. Háborúk, már évszázadok óta nem voltak, és a természetes elhalálozás sokkal kevesebb volt a születések számánál. Így tehát törvényszerűen nőt a földi lakosság száma. A születés szabályozás ismeretlen fogalom volt, ha valaki említette volna, nem tudták volna mi az. Ha most megpróbálták volna bevezetni, és sikerül is bevezetni, sok emberöltőig tartana, ha egyáltalán eredményes lenne. Egy járható út volt csak, egy másik lakható bolygót kellett találni. A mi naprendszerünkben két jelölt volt, a Mars, és a Jupiter holdja a Titán. Ezek talán átalakíthatók lennének. A technológia már megvolt, de még nem alkalmazták soha, csak laboratóriumi szinten működött. A világkormány úgy döntött, ez az utolsó óra, vagy elköltöznek, vagy vége az emberiségnek. Az űrkutatás már régen olyan fejlett volt, hogy voltak észlelések a naprendszeren túlról is. A műholdas észlelések alá támasztották, hogy kint is vannak élhető bolygók. De a távolságuk olyan óriási volt, hogy egy kutató rakéta is több száz, vagy ezer év múlva jött volna vissza. Így ez nem oldott volna meg semmit. A Mars, vagy a Titán látszott alkalmasnak, hogy a légkörét át alakítva lakhatóvá tegyék. A légkör átalakítása aránylag könnyű lett volna, de a gravitáció, az hiányzott. Hiába lett volna légkör, nem maradt volna meg. A földnek izzó vasgolyó a magja, a marsnak ilyen nincs. A marson, csak buborék városokat építhettek volna, a művelésre szánt területeket is valamivel védeni kellett volna az űr sugárzása ellen, mivel a marsnak mágneses tere sem volt. Az egyik tagállam vezetője, ( régen oroszországnak hívták volna) szót kért. Azzal kezdte, hogy igaz, valóban az utolsó órában van a Föld. Felvetette, hogy ők már évtizedek óta ezt hajtogatják, de nem hallgatott rájuk senki. De most nem ez a lényeg, a kormány által felvetett ötlet jó, de a kivitelezése nagyon sok időt vesz igénybe. Lehet hogy ennyi ideje már nincs a földnek. Tehát mást kell tenni. Az ő által képviselt földrész már foglalkozik a problémával, és arra a következtetésre jutottak, hogy a naprendszeren kívűl, nagyon sok lakható bolygó van. Arra hogy mindegyiket felkeressék, és át kutassák, nincs idő. De van egy megoldás, olyan hajókat kell építeni, amellyen sok ember utazhat, és élhet. Úgynevezett gömb hajókat kell építeni, amellyen több ezer ember utazhat, felváltva lennének ébren, és hibernálva. Ez az élelmiszer takarékosság miatt szükséges. Sok ilyen hajót kell elindítani a naprendszeren kívűlre, a feltételezett lakható bolygók felé. A legközebbi, a Proxima B, 7,5 millíó kilóméter távolságra kering a napjától, ami egy vörös törpe. Visznek magukkal mindent, ami kell egy bolygó lakhatóvá tételéhez, ha az alkalmas rá. Ez volt a leghasználhatóbb terv. Az űrhajóépítés már olyan szinvonalon volt, hogy pár hónap alatt elkészülhetett egy ilyen hajó. Nyersanyag volt bőven, a hegyek még tartalmaztak érceket. A modern gépek ott is eredményesen bányásztak, ahol régen már bezárták a bányákat. Minden volt, csak termő terület nem. Ezek a hajók tudták a leggyorsabban csökkenteni a Föld létszámát. A földön tíz nagy űrhajó építő gyár volt, ha éjel-nappal dolgoznak, évente százhúsz hajót tudnak elindítani. A Mars lakhatóvá tétele legalább tíz évig tartana, ezért lemondtak róla. Ennyi idő alatt a hajókkal jelentősen csökkenthető a népesség száma. A hajók építésével egy időben elkezdődött az a munka, melyet már évszázadokkal ezelőtt kellett volna elvégezni. A lakosság felvilágosítása a születés szabályozás fontosságáról. Az egyházak vezetőit volt a legnehezebb meggyőzni, de végül ők is terjeszteni kezdték a születés szabályozás fontosságát. Nagyon lassan, a hívők kezdtek hinni a papoknak. A polgári kormányok, akik az összvallásiképviselőkkel tárgyaltak, eldöntötték, a születés szabályozás törvény! Egy házaspár csak két gyermeket vállalhat, különben hatalmas bírságot kap. Létre jött egy segítő csoport, akik előadásokat tartottak  külön a nöknek, és külön a férfiaknak, a fogamzásgátlásról. Ezeken az előadásokon egyre többen vettek részt. A gömb hajók építése gyorsan haladt. Az irányításuk teljesen automatikus volt, de kézi vezérléssel is működött. Egy-egy hajón hat ezer ember utazott, hasonló körülmények között mint ahogy a földön éltek. Hozzá voltak szokva a szük terekhez, de itt a hajón, friss zöldséget is kaptak, amit a felső, átlátszó szinten termeltek. A gyerekek tanításárol tanítók gondoskodtak, de a hajón tilos volt gyereket vállalni. Megfelelő könyvtár állt rendelkezésre, hogy a gyerekek és a felnőttek bármilyen szakmát megtanulhassanak. A hajók hajtóművei olyan sebességet értek el, hogy pár év alatt képesek lehettek elhagyni a naprendszert. Ez a térhajlító berendezésnek volt köszönhető, amit nemrég találtak fel. A hajókat a holdon szerelték össze, mert hatékonyan csak onnan indulhattak. Az első hajók már úton voltak, a céljukat majd akkor kapják meg ha elhagyták a naprendszert. Mihelyt sikerül belépniük egy másik naprendszerbe, ott fog kiderülni van e lakható, vagy átalakítható bolygó, ha nincs mennek tovább, hisz a világűr végtelen. A földön tudomásul kellett venni, az élelmiszer ellátás az első, ehez kapcsolódott a születés szabályozás. Az erdők arra a szintre csökkentek, hogyha továb irtják, akkor az oxigén ellátás kerül veszélybe. Az első hajók már kiléptek a naprendszerből, és kezdték keresni a célpontokat. Nem ugyan az a csillagrenszer felé indultak, hiszen nagyon sok volt. Addig amíg a Föld napját, és vonzás körzetét el nem hagyták, elképzelni sem tudták hogy ennyi csíllagrendszer létezik. Nagyon sokról tudtak, a Hable, és más teleszkópok képei alapján, de ez most más volt. Itt élőben látták azt, ami eddig csak fénykép volt. Az első hajó, amely az Odüsszeusz nevet kapta, elsőnek indúlt felfedezni a világmindenséget. Hatezer ötszáz fő volt a hajón, mind önkéntes, vállalva azt amit az utazás hozhat. Mert mi lessz a végkifejlet? Senki nem tudta, csak azt, ha a földön maradnak pár év alatt mind meg hallnak. Itt a hajón, az életfeltételek hosszú évekre biztosítva vannak.  Így mindenki örömmel jelentkezett az útra. Mindenki nagy várakozással tekintett az utazásra, várva az elképzelhetetlent, amit csak a világűr adhat. Az utazás egyik feltétele volt, hogy az út egy részét hibernálva teszik meg, de senki nem akart elsőként aludni menni. Mindenki tudta hogy biztonságos, de az élmény miatt nem akart senki az elsők közt lenni. Elhagyni a naprendszert, ezt mindenki látni, és átélni akarta. A gömbhajók felső szintjén, az áttetsző burkolat alatt volt a gomba tenyészet. Ebből a gomba fajtából bármilyen élelmiszer előállítható volt. Bikov kapitány kikérte a hajó elelmezéséért felelős tiszt véleményét, hogy maradhatnak e ébren utasok. liu, aki orvos is volt, azt mondta, amíg a naprendszert elhagyják nem lessz gond. De utánna, szigorúan a fele létszám aludni kell hogy térjen. Az utasok, bár duzzogva, de belenyugodtak. Az űrhajó száguldott, és a képernyőkön az utasok látták azt ami a világegyetem! Röpködő szikla darabok, és a következő bolygó! Az űrhajó nem állt meg sehol, csak ment és a naprendszer bolygói szinte elsuhantak mellettük. Ők egy másik naprendszerbe akartak kerülni, de ott minden más!  Ott kint nem érvényesek a földi törvények, azok csak a mi naprendszerünkre érvényesek. Nem tudni hogy a legközelebbi naprendszerben a nap, azaz a központi csillag, mekkora, és milyen sugárzást küld a bolygói felé. Régebben a kutató rakéták hoztak erről adatokat, de egy pár perces kutatás nem derít fel mindent. És a bolygóknak van e mágneses terük? Van e valamilyen légkör? Csupa kérdés, de válaszokat majd a helyszinen kapnak. A gömbhajó száguldott, már elérte a naprendszer határát. Már szabad szemmel is látható volt a Plútó, a lefokozott kis égitest. Ha már őt elhagyják, akkor kiléptek a mi naprendszerünkből, és be lépnek az Alfa Centauri rendszerbe. Az Alfa Centauri hármas csillagrendszer, a Proxima B, a legközelebbi, és feltételezetten földszerű, és víz is található rajta. Úgy tűnik, ez lesz a megfelelő bolygó az Odüsszeusz számára. Közben elhagyták a Plútót, és Bikov kapitány az utasok felét aludni küldte. A gömbhajó suhant, úgy ahogy a tervezői elképzelték. Pár év és elérik a Proxima B bolygót, hogy mi vár rájuk, nem tudták. Csak reménykedtek benne hogy egy jobb világba kerülnek. Telt az idő, hat hónaponként váltották egymást a hibernálóban, és az ébren lévők dolgoztak, tanultak, a gyerekeket tanították. Lassan közeledtek a Proxima B bolygóhoz, és Kátya, az első tiszt utasítást adott a kis kutató rakéta előkészítéséhez. Mikor a megfelelő távolságra voltak a kis rakéta elindúlt. A rakéta elöször körberepülte, és felmért mindent amit lehetet, forgási sebességet, gravitációt. Mikor mindent kiértékeltek, és megfelelőnek találtak, akkor beléptek a légkörbe, és azt elemezték. Ha az is jó, vagy könnyen átalakítható, akkor a rakéta közelebb megy, és filmfelvételt készít. Remélhetőleg lesz valamilyen növényzet, és felszini vizek. A kis hajó csak automatta műszereket vitt magával az első útra, ha az előzetes eredmények kedvezőek lesznek, akkor a második útra, már személyzet is megy. Az eddigi adatok reményt adtak, lakhatóvá alakítható a bolygó. A második útra kiválasztották a személyzetet, és a kis hajó újból elindult. Most a légkört kezdték vizsgálni. A gravitációnak hála, volt légköre, de kicsit sok volt benne a hélium, és a hidrogén. De összeségében belélegezhető volt. A bolygó mérete miatt, a gravitáció is nagyobb volt a földinél. A járás fárasztó, és nehéz lesz. A vegetáció, nagyon dús volt, hatalmas erdőségek voltak furcsa fákból, nem is hasonlítottak a földi fákra. Nagy mezők, bokros területek, és folyók mindenütt. Köztük tavak, vagy csak elöntött területek, innen nem látszott tisztán. A mezőkön élőlények is voltak, nagy testű növényevők. Szép volt, csak furcsa, a szinek nagyon elütöttek a földitől. Itt nem volt zöld, de a sárga és a vörös minden árnyalata előfordult, néha kék is előfordult, a bokros területeken. A kutató hajó lassan lejjebb ereszkedett, emberi nyomokat kerestek, de építkezésnek nyoma sem volt. A hegyes vidékeken néhol füstöt lehetett látni, de hogy honnan jött, azt nem tudták megállapítani. A két sarkon jégsapkák, az egyenlítő mentén sivatagos rész, majdnem olyan volt mint a földön. Több kör után visszatértek a hajóra, és a tudósok elkezdték elemezni az adatokat. Próbálták beazonosítani melyik növény mi lehet, van e köztük fogyasztásra alkalmas, és az állatvilágban van e emberre veszélyes. De ezek a dolgok a filmekből nem derültek ki. Ezt csak a leszállás alkalmával deríthetik ki. Kiválasztottak egy tiszta területet, egy folyó partján, és a kis rakéta leszállt. Mivel még nem voltak hozzászokva ehez a légkörhöz oxigén palackot használtak. Pár kilóméterre kezdődőtt az erdő, a szélén egy csorda legelt, nem hasonlítottak egyik ismert állathoz sem. Hatan utaztak a hajóval, kiszálltak és elkezdték felderíteni a terepet. Víz mintát vettek a folyóból, és azonnal elemezni kezdték az összetételét. Nagyon hasonló volt a földi vízhez, csak kicsit sósabb volt. Keresték benne az ismert baktériumokat, de nyomát sem találták. Egy új eljárással próbáltak ismeretlen baktériumokat fölfedezni, de ez hosszú időbe telt, ezért fertőtlenítőt használtak az ivóvízhez. Két fő a növényzetet kezdte tanulmányozni, van e mérgező, vagy ehető növény, és közben a talaj kémiai összetételét is meg vizsgálták, hogy a földi növények, amit hoztak magukkal élhetnek e itt. Két fö a vadon élő állatokat kezdte figyelni, próbáltak elejteni belőlük, hogy megvizsgálhassák, emberi fogyasztásra alkalmasak e. Az összegyüjtött mintákat föl küldték a gömbhajóra és alapos vizsgálatnak vetették alá. A Proxima B , nevezzük mostmár új földnek, nem tartalmazott semmilyen, az ember által ismert káros baktériumot. De nem tudni, van e olyan amit nem ismernek? Ez csak próba után derülhetett ki. A gömbhajón önkénteseket kerestek kisérleti célra, sok jelentkező volt, minden korcsoportból kiválasztottak eggyet, és kezdődött a kisérlet. Először a levegővel kezdték, 10%-ot kevertek a földi levegőbe, három nap után 20-at, és nem történt semmi. A tíz kiválasztott a laborban sportolt, aludt végezte mindennapi munkáját, de semmi változás nem volt. Amikor 50%-ra emelték, az idősebbek fürgébbek lettek, 100%-nál a hangjuk magasabb lett a gondolkodásuk gyorsabb, de élettani hatást nem figyeltek meg. Ettöl függetlenül a hélium szintet csökkenteni kezdték az uj földön. A vizet is így vizsgálták, és már csak a Föld II vizét itták. Pár hónap alatt a Föld II hélium szintje lecsökkent. A tíz kiválasztott is elhagyta a karantént, semmilyen változást nem tapasztaltak nálluk. Közben sikerült apróbb állatokat elejteni, hasonlítottak a földi nyulakra. A húsukat is a karanténban próbálták ki, semmilyen probléma nem adódott. Az emberek kezdtek le menni a Föld II-re, és a folyó partján kezdtek egy települést építeni. Minden jel arra mutatott, hogy megtalálták az uj otthonukat. Már jelezték rádión is a sikert, és kérték hogy jöjjön még gömbhajó, mert a Föld II igen nagy. Már csak egy dolog volt hátra. Fejlett civilizáció nyomait a levegőből nem láttak, de ez nem jelenti azt, hogy valamilyen létforma nem létezik. Lehet hogy nem a felhőkarcoló az álmuk. De sem utakat, sem bányászatra utaló nyomokat nem találtak eddig. Ha megérkezik a többi gömbhajó, az egész bolygót át fogják kutatni. Hónapok múlnak el mire a többiek ideérnek, de addig folytatják a kisérleteket. A befogott élőlényeken azt vizsgálták, hogy a lecsökkent hélium szint  okozott e valamilyen változást rajtuk. De ez nem zavarta az itt élőket, semmi változás nem volt észrevehető. Mielőtt befogták őket, tanulmányozták az étkezési, és egyébb szokásaikat. Így aztán a zárt helyen a megszokott élelmüket fogyasztották, és meglepően jól bírták a bezártságot. Szinte háziállatnak lehetett nevezni őket. Külalakra szarvast formáztak, csak őzre hasonlító szarvakkal. Amelyik nősténynek borja volt, és teje is volt, próbálták megfejni, és ellenkezés nélkűl tűrték. A tejet ki elemezték, hasonló volt a földi tehenek tejéhez, csak a színe nem fehér, hanem halvány rózsaszín volt. A zsír tartalma a földi tejhez képest a duplája volt, nem csoda hogy a borjak hamar meg nőtek. A kutatók nagyon sok növényevő fajt találtak a környéken. Ragadozókat is találtak, nagyon veszélyesnek tüntek. Képzeljük el a medve, az oroszlán, és a farkas keverékét! Ezek mind egy állatban voltak jelen. A fej oroszlán, a törzs farkas, csak az ismertnél sokkal nagyobb, a lábai a medvéére hasonlítottak. Bár csak távolról látták, ezek a ragadozók az embert figyelembe sem vették, pedig már űrruha nélkül jártak, és biztos hogy érezték a szagukat. Bár lehet, hogy ez a szag az agyukban nem kötődött az élelemhez. Csúszó-mászó állatokat edig nem találtak. Repülő rovarok viszont tömegével repkedtek, de az ember nem érdekelte őket. Távolabb a síkságon hatalmas növényevők legeltek, messziről bölényekre hasonlítottak, de elefánt méretüek voltak, és hasonlítottak is rájuk. A kutató csoport amely felfedező útra indult, vitt magával fegyvert is, de eddig még nem használták. Az állatokat csapdával fogták meg. Tüzet a környező fák száraz ágaiból gyújtottak. Megtapasztalták, hogy a sárga színűek a legpuhábbak, és a szinük ahogy sötétedik, úgy keményedik a fa. Egy biológus elvállalta, hogy a kémiai elemzés után, fogyasztani fog a növényekből. Folyamatosan figyelte magát, és kérte a társait is hogy figyeljék, hátha ő maga nem vesz észre magán változásokat. Ezzel a tesztel sok ehető növényt találtak, de találtak halucinogén növényeket is. Minden növény, amit be tudtak azonosítani filmre került, minden kiderített adattal eggyüt. Lassan elérték a hegyek vonalát, kissebb-nagyobb dombokkal kezdődött a hegyvidék. Egy lassú, és keskeny folyó folyt a hegyek felől, elindultak a folyás irányába. Egy facsoport volt az egyik kanyarban, majdnem a vízig ért. Mikor közelebb értek észrevettek a folyóparton, a fák árnyékában egy embercsoportot. Éppen főztek valamit egy agyagnak tűnő nagy edényben. Az edény lábakon állt, alatta éget a tűz. Talán huszan lehettek, gyerekek felnőtek vegyesen. Mindenki meztelen volt, és sem festés, sem ékszer nem volt rajtuk. Hosszú vörös hajuk volt, az idősebbeknek sárgába hajlott. A magasságuk a két métert is elérte, de vékonyak voltak nagyon. Ezt biztos a nagyobb gravitáció okozta. A kutatók nem mentek közelebb, még nem akarták felfedni magukat. Csak távolról figyelték a közösséget. Szemre, a legidősebb őrizte a tüzet, hol vékony hol vastag fát tett a tűzre, ahogy szükséges volt. A fát a fiatal fiúgyerekek készítették a keze alá, olyan távolra, hogy a tűz bele ne kapjon. Úgy ötven méterre volt a két farakás, a vékony és a vastag. Az edény mellett egy középkorú nő állt, egy ágdarabbal belekotort. Többféle hús, és zoldségek főtek benne, úgy látta kész van. Valamit kiáltott, ekkor a környékről vagy ötven törzstag került elő. Hatalmas kagyló tányérokat vettek elő, és érdekes faragott fa kanalakat. Kés, csak a kondér mellett álló nőnél volt, az is kőböl. Egy faragott bögreszerűvel merített a levesből, előbb a férfiaknak, majd a nőknek végül a gyerekek és az öregek kaptak. Ez nem jelentett semmit, volt étel bőven. Mikor minden elfogyott, két férfi ment az edényhez, két farúddal levitték a folyóhoz . Amikor kihült, a nök homokkal tisztára súrolták. Az öreg tovább táplálta a tüzet, előbb nem értették miért, majd rájöttek! Nem tudnak tüzet gyujtani, biztos egy villámcsapáskor keletkezett tüzet találtak és azóta őrzik. Elég messze voltak a tábortól, nem láttak mindent, de azt már tudták, egy kőkorszaki népre bukkantak. De ez nem volt egyértelmű, edényt használtak, és evőeszközt. Ez nem jellemző a kőkorszakra. Az edény amiből ettek természetes kagylónak tünt, de a kanalak? Azok faragott tárgyak voltak a merő csészéhez hasonlóan. A törzs aludni készült az öreg tűzörző kivételével, ő rakta az ágakat tovább a tűzre. A hálóhelyük a környező fák lelógó ágai alatt volt. Pár méterre nyúltak ki az ágak, és a tetejükre állatbőrők voltak terítve, így a naptól, és az esőtől is védve voltak. Mert esők is voltak, de nem úgy mint a földön. Itt az eső úgy esett mint az özönvíz, dörgött villámlott, de nem tartott sokáig. Mikor mindenki eltünt a fák alatt, a kutatócsoport visszavonult. Még nem akarták felfedni magukat. Megvárják a többi hajót, majd akkor kezdik meg a Föld II felderítését. Addig folytatták az építkezést a kis folyó partján. A befogott állatok szaporodtak, volt fríss hús, és tej. A kék növények tökéletes zöldségek voltak akár levesnek akár főzeléknek. A környező fák most kezdtek virágzani, figyelték mi porozza be őket. A földi virágoknál nagyobb virágok, a földi méheknél háromszor nagyobb repülő szörnyetegeket vonzottak magukhoz. Érdekes teremtmények voltak, bíbor vörös volt a szinük, és úgy repültek mint a földön a szitakötök. Csak nézték, nem háborgatták őket, nem lehetet tudni mi lesz a reakció. Az ideiglenes faluban a fiúk elkezdtek horgászni a folyóban. Kiderült, rengeteg hal van a vízben, az eddig kifogott halak azt mutatták, hogy a halak ehetőek, és igen finomak voltak. Hatalmas százkiló körüli halak is voltak a folyóban, szelidek voltak, kijöttek a sekélyebb vízbe napozni. Látszott hogy soha nem háborgatta őket senki. Ragadozó halak ha voltak is nem látták őket. Pár hónap alatt megérkezett még tíz hajó. Olyan pályára álltak, hogy szinte az egész bolygót belátták. A legizgalmasabb az volt, hogy emberhez hasonlító lényeket találtak a Föld II felszinén. A most érkező hajókon voltak genetikusok is, ők talán majd többet tudnak mondani az őslakókrol. A pályára állás után a tanácstagok a kishajókon le jöttek a faluba. Itt megbeszéltek mindent amit eddig tapasztaltak. A leglényegesebb az ősember volt, ha szabad igy nevezni őket. A törzset kellett legelőször tanulmányozni. Összeállítottak egy csapatot, akik majd megpróbálnak közelkerülni hozzájuk, mert ennélkül nem foglalhatják el a Föld II-őt. Tudniuk kell róluk mindent, hány ilyen törzs létezik, vannak e más fejlettebb csoportok? Elsőként kisrepülőgépekkel, mellyek hangtalanok voltak az elektromos hajtás miatt, alacsonyan repűlve feltérképezték a bolygót. Úgy repültek a gépek, hogy szinte minden centimétert le filmeztek. Visszatérésük után, a filmeket kiértékelték, és tizenőt ilyen törzset találtak, mint a mellettük élők. Minden csoport egyforma volt, és mind meztelen volt, de tüzet csak ez az egy csoport használt, mint ahogy edényt is. Házakat vagy más menedékeket sem használtak, csak az itt lakó csoport. Próbálták a helyeket analizálni, ahol éltek, hátha az befolyásolyja a fejlődésüket, de a körülmények mindenütt egyformák voltak. Az agyagedény nagy fejtörést okozott. mindenféleképp meg kellett vizsgálni. A kutatócsapat tíz főböl állt, és próbáltak hasonló külsejű embereket keresni, mint a folyómenti törzs tagjai. A vörös haj elég ritka volt, de be tudták festeni. A magassággal voltak gondok, két métermagas nők nem voltak a hajón. Így normál méretű, de vékony embereket választottak. Hogy ne legyenek feltünőek, meztelennek kellett volna lenniük, de ez nem felelt meg az erkölcsi normáknak. De volt pár férfi és nő, akik ha ágyékkötőt felvehettek, hajlandók voltak félmeztelenül a törzshöz menni. Ez lehet hogy sikerült volna, de fenn állt a veszély, hogy rögtön megölik őket. mert azt már megállapították, hogy más törzsekkel nem veszik fel a kapcsolatot, sőt, ellenségesek velük. Ezért az egyik gömbhajó parancsnoka más tervet javasolt. A szokásos ruháikban, felfegyverkezve menjenek közéjük. Ne csapják be őket, úgy ismerjék meg őket amilyenek valójában. Lehet Istennek fogják őket hinni, bár ilyen irányú tevékenységnek a látszata sem volt. Nem voltak oszlopok, nem áldoztak fel semmit. A tanácstagok, ezt a második verziót fogadták el. Így hát maradt a tíztagú csapat, nők férfiak vegyesen, és elindúltak a törzs lakhelye felé. Egy kis repülőgép, ma drónnak nevezik állandóan felettük volt, és közvetítette az eseményeket a faluba. Volt rádiójuk is, de kis gép nagyobb látószöggel rendelkezett, és láthatta azt is ha az erdőböl jönne valamilyen támadás, és időben értesíthette a csapatot. Mikor elérték azt a folyó kanyarulatot ahol a törzs élt, csak az öreg ült a tűz mellett, nem éget nagy tűz, csak hogy ki ne aludjon. Mikor már pár méterre megközelítették, akkor vette észre őket. Nehezen felállt, látszott hogy valamikor eltört a lába, és nem jól forrt össze, görbe volt. Értetlenül bámult az idegenekre, majd kiáltott. A bőrőkkel letakart ágak alól több asszony és gyerek jött elő, mikor meglátták az idegeneket, ijedten visszabújtak az ágak alá, és onnan kukucskáltak ki. Az öreg tűzörző, rémülten állt, nem tudta mit tegyen. Lassan lehajolt és a kezét széttárta. A csoport vezetője egy genetikus, odament hozzá, megfogta a két vállát és felegyenesítette az öreget. A genetikus a jobb kezét az öreg vállára tette. Ez megnyugtatta az öreget, és ő is ugyanugy tett. Lehet ismerte ezt az üdvözlési formát?  Megint kiálltott, és a nők a fák alól kijöttek, de ők nem köszöntötték az idegeneket, csak a kagylótányérokat hozták, és vizet merítettek a folyóból, és a kezükbe adták. Az emberek tudták hogy a víz iható, és a kagylók is tisztának tüntek, ittak hát. Látták hogy ezek igen nagy tengeri kagylók, de a tenger ide nagyon messze van, hogy jutottak hozzá, majd kiderül. Az öreg amig ők ittak egy gyerekre szólt, aki elszaladt. Biztos a férfiak után küldte. Az öreg csak topogott zavarában, nem tudta mit tegyen. A gyerekek találták fel magukat legelőbb. Kezdték a ruházatot, a felszerelést tapogatni, próbálták elvenni. A kutatók egy tagja, egy nő egy kislányt kézenfogott, és leült a földre, és a kislányt az ölébe vette. A nők mintha megijedtek volna, morgolódni kezdtek, de Yvet aki orvos volt, egy csokoládét vett ki a zsebéből, egy kicsit harapott belőle, majd a kislány szájához tette, és mondta harapj bele. Mutatta is hogy mit csináljon. A kislány óvatosan beleharapot, az édes íz pillanatokon belül átjárta az ízlelő bimbóit, ilyen finomat még nem evett. Pillanatok alatt eltüntette a csokit. Látszott az arcán a boldogság. A többi gyerek is kíváncsian közelebb jött, elképzelni sem tudták mi történt. Yvet a táskájából újjab csokikat vett elő, és minden gyereknek adott. A gyerekek előbb csak nézték, de látták hogy a társuk az előbb megette, hát ők is bekapták. A szemük csíllogott a gyönyörűségtől. A gyerekek már Yvet barátai voltak, hagyták hogy simogassa őket, a hajukba túrjon. Mostmár mint orvos is szemügyre vehette őket, és tökéletesen egészségesnek látszottak. A kutatócsapat minden tagja a földön ült, fáradtak voltak, még nem szoktak hozzá a nagyobb gravitációhoz. Az idegenek érkezése, és a kezdődő barátkozás, meg a vadászó férfiak megérkezése elvonta az öreg tűzörző figyelmét, a tűz kialudt. Nyolc férfi volt a vadászcsapatban, egy közülük zömökebb erősebb volt, ő lehetett a főnők. A csoport szinte lopakodva jött a folyópartra, hárman hátramaradtak, ők a zsákmányt próbálták elrejteni, nem tudták miért kellett visszajönniük. Öten, a fönök vezetésével a tűzrakó helyhez jöttek, látszott hogy ők is zavarban vannak. A kutatók feláltak a földről, a férfiak párszor körülnéztek, látták a gyerekeket Yvettel játszani, a nők mosolyogtak, baj tehát nem történt. Ekkor a főnök észrevette hogy a tűz kialudt, rámutatott az öregre, és mondott valamit az ő nyelvükön. Mindenki kiabálni kezdett, kétségbe voltak esve, a nők sírtak, a férfiak dühösen indultak az öreg felé. A kutatók parancsnoka elkiáltotta magát! Álj! Biztos nem értették, de a hangsúly, és a kézmozdulatot biztos megértették. Rögtön megálltak, és félve néztek az idegenekre. A törzsnek semmi fegyvere nem volt, csak botok, ezekkel terelték az állatokat olyan helyre, ahol vagy megfogták, vagy leütötték őket. A parancsnok odament a tüzhelyhez, fogott egy vastagabb keményfát, és egy puhafa gallyat. A késével a vastag ágba egy kis lyukat faragott, a vékonyat meg kihegyezte. A forgácsot összeszedte, és a lyukba rakta, majd a hegyes fát a lyukban, két tenyere közt gyorsan forgatn kezdte. Pár másoperc múlva már parázs volt, óvatosan fújni kezdte, és már lángolt is a tűz. A törzs úgy bámult, hogy még a szájuk is tátva maradt. Vígan ropogott a tűz, és Joe, a parancsnok mosolyogva állt föl a tűz mellől. Az öreg, Joe kezére tette a kezét, hogy figyeljen, majd kézmozdulatokat tett, utánozta Joe-t, biztos azt kérte mutassa meg hogy csinálta. Közben a többi tudós is elvegyült a nép közt, nem beszéltek, csak kézjeleket használtak. Egy régész is volt velük ő az űstöt akarta megnézni, de az a nő aki főzőtt, és osztotta az ételt, hangosan mondott valamit, és az űst elé állt. A kagylótányérok  a törzs tagjaié voltak, ha már egy fiatal tudott enni belőle, akkor kapott egyet, a kanállal eggyűt. Az edényeket mindenki a hálóhelyén tartotta, a hálohely a fa ágai alá behordott száraz fű volt, nindenki úgy alakította ahogy akarta nem egybefüggő szénahalom volt, mondhatni, külön ágyak. Csak a kicsi gyerekek aludtak az anyjukkal. Yvet, a gyerekektől szinte szabadulni sem tudott, úgy megkedvelték. Hoztak neki mindent, amit ők kincsnek tartottak, furcsa köveket kagylókat. Egy érdekes ércdarab is került Yvetthez, ő nem tudta mi az, de megmutatta a geológusnak. Az csak annyit mondot, nahát, ez érdekes. Ez gyémánt volt, de ekkora, és ilyen színű a földön még nem kerül elő. A gyerek csak úgy neki adta. Kézjelekkel próbálta megtudni, honnan van? De a kislány akitől kapta, csak bizonytalanul intett a hegyek felé, és a földön lévő kövekre mutatott. Tehát a hegyeknél találta a földön. Közben a többi tudós is imerkedett a törzsel.  Joe, az öreg tűzőrzőt megtanította tüzet gyújtani, csak volt egy kis gondja. Az acélkést nem akarta az öregnek adni, amíg a szellemi képességaivel nincs tisztában. Úgy döntött, hogy kőkést készít neki. A folyóparton kezdett olyan követ keresni, amiből elkészítheti. Az öreg nézte hogy miben mesterkedik, majd bement az ágak alatti lakóhelyre, és egy csodálatos gyémántal jött vissza. Nagyon hasnlított egy késhez. Durva volt, de az éle, mint egy borotva. Joe, bámult a késre, de erőt vett magán, és megmutatta hogy kell megfaragni az ágakat. Az öreg, pár kisérlet utánn tökéletesen tudott tüzet gyujtani. A törzs boldog volt. Lassan lement a nap a csúcsról, délután lett, az a nő aki főzni szokott kiabált valamit, és két férfi a rudakkal a tűzhöz hozta a kondért. Úgy nézett ki hogy nem kézzel készítették. Egy tudós az üstöt vizsgálta, nem hitte hogy a véletlen műve. Ráadásul olyan méretű, hogy pont elég legyen a törzsnek.  Volt a kutatók közt egy nyelvész is. Ő, a hangokat, vette fel szallagra, és a történésekhez próbálta kötni a hangokat. Egy másik tudós a kanalakat akarta tanulmányozni. Napok óta ott voltak többször látták már, de nem volt még a kezükben. Kértek egyet, és kaptak is. A kanál fából volt faragva, de nem a bolygón termő fábol. A szálszerkezete, és a sürüsége más volt. Tehát kívülről jött, mint az üst, a tűz, és a " házépítés " is. A nők és a gyerekek hordták a növényeket, a szakácsnő- nevezzük így ha már ő főz- a gyémánt késsel kezdte darabolni a húst. Mikor kész volt a vacsora, és mindenki jóllakott, elvonultak a fa alá aludni. A kutatók a folyó partján, a saját sátraikban laktak. Az étkezés mindig közösen történt. A nyelvész a több napig tartó megfigyelés alapján, kezdte érteni a nyelvet. Georgió, a nyelvész mikor már jól beszélte a törzs nyelvét, egy reggel beszélni kezdet a törzs előtt. Megköszönte a vendéglátást, és kérte hogy ők is vadászni mehessenek velük. A zömök főnök, mikor meghallotta hogy az idegen az ő nyelvükön szól, meglepődött. És azon, hogy ők is vadászni akarnak csak nevetett. Azon nevetett a legjobban, hogy az idegen nők is vadászni akartak. Igen becsmérlő módon beszélt róluk, úgy mint a törzsbeli nőkkel. Nyina, pedig nyugodt természetü volt, ezt nem tűrhette. Levette zubbonyát, és csak rövid ujjú trikóban, a főnök elé állt. Joe, próbált közbelépni, de Nyina egy határozott kézmozdulattal megállította, és mondta tudja mit csinál. Nyina rászólt a főnökre, hogy védje magát. Az csak vigyorgott, elképzelni sem tudta hogy egy ilyen vékony kis nő valami bajt okozhat. Gondolt egyet és nekirontott mint vadászatkor, hogy átkarolja és felemelje, ekkor a többiek lefogják a vadat. Amikor rárontott a nőre az egy őkőlcsapással leterítette. Ők még boxot nem láttak. A főnök percek múlva tért magához, és nagyon dühös volt. Nyina mondta neki hogy elég volt, de ő egy vadember volt, ismét nekirontott a nőnek. Nyina pár másodperc alatt vagy tíz ütést vitt be, a vadember péppé lett verve. A törzs rémülten visszahúzódott, a gyerekek sírni kezdtek. Joe, a parancsnok előre lépett, és nyugodt hangon mondta, ez csak azért történt meg, mert a főnök kigúnyolta Nyinát. Ha tisztelni fogják őket ez nem fog megtörténni többet. Mondanom sem kell, a főnök nem volt főnök többé. A tözs nagy buzgalmában azonnal új főnököt akart választani, de az idegenek közül. De ezt ők nem akarták. Volt egy fiatalember, akin látszott az értelem, Joe kérte hogy őt válasszák meg. A nyelvész kérte a törzset, hogy a régi főnököt ne bántsák, maradjon a törzs tagja, mert el akarták zavarni. Az új főnök hamar megtanulta a földi nyelvet, és egyre többen kedték tanulni, főleg a gyerekek. Eljött az az idő hogy már elég jól ismerték egymást, és kérdéseket kezdtek feltenni. Tudnak e valamit a származásukról? Vannak e isteneik, élnek e még mások a többi törzsön kívül? Honnan származnak az evőeszközök? Egy étkezés után mikor a törzs jólakva a tűzkörül pihent, Georgió elkezdte a beszélgetést. A törzs mikor már úgy-ahogy beszélte az emberi nyelvet, kérdezték kik ők, és honnan jöttek? Az égen rengeteg csíllag ragyogott, egészen más volt mint a mi naprendszerünk ege. Georgió felmutatott az égre, és azt mondta, látjátok azokat a fényes pontokat? Igen, felelték. Tudjátok meg, hogy ez a hely ahol most vagyunk, ugyanolyan kis pont. És mi is egy ilyen kis pontról jöttünk ide, hogy otthont találjunk. Ezen a pár mondaton volt mit gondolkodnia a törzsnek, és aznapra be is fejezték a beszélgetést. Mindenki aludni ment. Másnap reggel, a férfiak gyülekeztek, hogy vadászni induljanak. Joe parancsnok odament hozzájuk, és mondta nekik, ma ők fognak vadászni, a férfiak elöször nevettek, majd elkomolyodva nézték az idegeneket. Nem tudták elképzelni hogy a lassú járású idegenek megtudják közelíteni a fürge vadakat. De eszükbe jutott a  verekedés. Fejet hajtottak és kérdezték, elkísérhetik őket? Ebbe beleeggyeztek, de csak mint teherhordók jöhetnek, a zsákmányt majd ők hozzák haza. Hárman mentek, Zoé, Abione, és egy férfi, Ábel. Zoé vadász volt, Abione, biológus, Ábel mint a csoport parancsnoka mindkettőhöz értett. Hajnalban indultak útnak, felvoltak fegyverkezve, de ők az éjszaka gyártott nyilakat akarták használni. Volt egy fa fajta, a mi mogyorónkhoz hasonlított, abból, és egy a mi fűzfánkhoz hasonlító fa ágának a háncsából készítették, vesszönek egy keményfa egyenes ágát használták. Kő hegyet kötöztek rá a háncs fonattal. Úgy döntöttek hogy megkezdik a törzs oktatását. Ábel kiadta az utasítást, csak annyi állatot ölhetnek meg, amennyi az étkezéshez kell. Elindultak a földi fenyőkhöz hasonlító fák felé, mellyek szép narancs szinben pompáztak. A halványzöld szinű szarvas- őz hasonmások most napkeltekor jöttek legelni. Óvatosan a levegőbe szimatolva léptek ki a kék rétre. A földiek intettek a kisérőknek, ők le ültek és figyeltek. Zoé levette az ijjat a hátáról és próbált közelebb kerülni a csordához. Az ijjal úgy húsz méterről lelőhetet egy állatot, ha jól találja el. Zoé, már elég közel volt. Érdekes, a földiek szagát, ha érezték is, nem érdekelte őket. Zoé kiválasztott egy szép erőteljes állatot, célzott, és lőt. Az állat hangalanul esett össze. A csorda tétován állt, szaglászta az összeesett állatot, majd odébb álltak. Nem törődtek vele többé. Ábel intett a kisérőknek, akik csak bámultak. Mire odaértek, Zoé kivette a nyilat a testből így a törzsbeliek nem láttak mindent. Csak azt hogy nagyon messziről megölt egy állatot. Ugráltak a tetem körül örömükben, majd elkezdték szétdarabolni, hordozható méretűre. Ez volt eddig a legnagyobb zsákmány amit hazavittek. Hazafelé menet kérdezgették Zoét, hogyan ölte meg? Zoé azt felelte majd estére megmutatja. Amig az étel főt a férfiak lelkendezve mesélték a vadászatot. Kételkedve hallgatták őket. Ekkor Zoé felállt, és elővette az ijjat. Egy távoli fát válsztott, vagy harminc lépésre volt tőlük. Célzott, és a kőhegyü nyil beleállt a fába. Mindenki odaszaladt, és nézte a csodát. Zoé mivel értette már a törzs nyelvét elmagyarázta a nyil működését. Már biztosan tudták, az üst a kanalak, a tűz, nem a véletlen műve volt. Egy biztos, nemzedékekkel ezelőtt történhetett. Joe, a törzs öregjeit kezdte kérdezgetni a múltjukról. Volt egy legendájuk, több emberöltővel ezelőtt, egy éjszaka, egy csíllag hullt le az égről. Ahogy közeledett, egyre fényesebb volt, és mintha farka lett volna valami fekete anyagból. Egy napi járásra esett le, ők csak nagy fényt láttak. Elhatározták hogy megnézik, és futva indultak. Hajnalra értek oda, és furcsa dolgot láttak. Egy hozzájuk hasonló lény ült a világító facsomó mellett. Akkor még nem tudták hogy az a tűz. A lény értette a beszédüket, és azt mondta őrízzétek a tüzet, vigyázzatok rá, ki ne aludjon! Ami száraz, az ég, azzal tápláljátok. nehezen a közelben lévő valamihez ment, olyan volt mint egy kis domb, nyílás volt rajta, és elővette azt a tárgyat amit most üstnek használnak, és a csészét, és sok kanalat. Elmondta hogy melyiket hogy kell használni éa megmutatta melyik növény ehető, és hogy kell főzni. Valamit még akart mondani,de meghalt. A törzs ezt a legendát adta tovább az utódoknak. nagyon sokára jöttek rá, hogy az apróbb állatokat hogyan fogják meg, majd a nagyobbakat is sikerült. Az üst eredetileg mi lehetett, nem tudni. Mikor az az öreg befejezte a legendát, a törzs lehajtott fejjel ült egy ideig, így tisztelegtek az őseiket segítő idegen emlékének. Joe, még aznap tájékoztatta a vezérkart a történtekről, és ők kiküldtek egy kis repülőt felderíteni a terepet. Reggelre megtalálták a roncsot, tizenőt csontvázat találtak űrruhában, úgy haltak meg. Csak az az egy aki az őslakókkal beszélt, annak a csontjai feküdtek egy hamu csomó mellett. Azonnal kutatók indultak, de a törzs tudta nélkül. Még nem akarták beavatni őket. Pár óra alatt a helyszinen voltak. A roncsot előbb a levegőböl vizsgálták, van e ismert sugárzás? De semmi nem volt. Leszáltak, és módszeresen kezdték a terepet átkutatni. Az itteni idő szerint, talán kétszáz ével ezelőtt zuhanhatott le a gép. Az űrhajó anyaga ismeretlen volt előttük, mint ahogy az a rengeteg tárgy is, ami körülötte hevert. A törzs üstje innen származott, egy kerámia féle volt, biztos a hajón is főzésre használták. A kanalak is innen származtak, csak a kagyló tányérok nem. Ezekhez a tányérokhoz, csak a bolygó másik oldalán lévő tengerből juthattak hozzá. A lezuhant gép olyan furcsa volt, hogy nem is lehetett igazán űrhajónak nevezni. Persze, csak földi gondolkodás szerint. Mint egy napraforgó tányér úgy nézett ki, és hatalmas volt. Az eltelt időböl arra következtettek, hogy egy felderítő lehetett, és vészjelzést sem adott le, mert valaki, vagy valami, már megjelent volna a helyszinen. A kutató csoport lezárta az ügyet, a betelepülést nem akadályozza. A már megismert törzset kezdték tovább tanítani, és kutatócsoportokat küldtek szét, a többi törzs felderítésére, és előre vinni őket a fejlődés útján. Bikov rádión további gömbhajókat kért a Föld II-re, és közölte , megtalálták az új otthonukat! Itt már más törvények fognak uralkodni, a természet, és az ember egy szinten fog állni.

Vége.