1. Honlap címe   Kisregények

MENÜ

                               Evolúció III.

 

A gép, a homok dűnék közt lévő két domb között, ahova leszállt, egy védő ernyőt kezdett ki építeni. Már három szuper elektronikus aggyal rendelkezett, mellyek felvették a versenyt a Föld elektronikus agyaival, azaz a számítógépekkel. A módosító program szünet nélkül müködött, és elemezte az elmúlt napok történéseit. Kiszámolta, hogy a be táplált két ember helyett, mely az első információ volt, nagyon sok létezik még! Arra is rá jött, hogy ezek az emberek az ő vesztét akarják! Minden rádió adást fogott, amely az ő körzetében adásba került. Így mindent tudott a szigeten történtekről. E közben értesült a modern számítástechnikárol is, és ezt is be építette az alap programjába. A szigeten történtek miatt kezdett védőernyőt készíteni. A vihar, amely a szigetet érte, elérte azt a partot is, ahol ő leszállt. Nem messze tőle egy vitorla került a partra, biztos egy hajóról fújta el a szél. Ki alakult a terv, le szereli a szárnyakat, és a két kis domb közé áll be, mellyeket lefed a vitorlával, és homokot szór rá. Ez fölűröl is láthatatlanná teszi, de a fém keresők, még meg találhatják. Az egyik elektronikus agynak utasítást adott, hogy dolgozzon ki egy eljárást. Ezt egy olyan sugárzással érte el, ami közömbösíti az eredeti kereső sugarat, és olyan jelet küld vissza, mintha csak homok lenne mindenütt. A többi agy, az űrhajón dolgozott, hogy minnél előbb el tudja hagyni a földet. Ez hatalmas feladat volt. A rádióhullámok útján, már tudta hogyan müködik egy űrhajó, de ezt megépíteni itt, a sivatagban, ez lehetetlennek tünt. Pedig volt megoldás! A gravitáció! Az egy darabig vonz, utánna taszit. Ha eljut egy pontig, onnan már nem vonza a tárgyakat, hanem taszítja. A gép szinte meghazudtolta saját magát, élt és ezt be is bizonyította. Sok katona vesztette el a csillagjait, de ez az ő hibájuk volt, nem hittek a gépben. Pedig a gép létezett, és elvégezte a feledatát. A feladat világos, mindig tökéletesebb utódott kell építeni. A módosító program már nem csak erre figyelt, hanem a védelemre is. Az egyik agy egy szerkezetet épített, ami kicsi volt, de több száz kilómétert volt képes repülni. A feladata, felderíteni a környezetet. Mivel ismerte a radar sugarat, úgy építette meg, hogy ne vegyék észre. Ismerte már a lopakodó repülők technikáját, így építette meg a kis gépet. A kis gép csak éjszaka repült, hogy vizuálisan sem vegyék észre. Rengeteg információt szerzett, mely hasznos volt a továbblépéshez. A gravitáció is fontos volt, elkezdett egy elméletet kidolgozni. Ha működni fog, akkor egy aránylag közeli égitest gravitációs erejét ki használva sok energiát takaríthat meg. A napenergia is képbe került, de ez már csak a világűrben működött volna. A gép gondolt az antianyagra is, ami a világűr nagy részét alkotja. Erről még nem sokat tudott, az emberek is csak mostanában fedezték fel, de nem tudtak vele mit kezdeni. De a gép egzakt, semmihez sem hasonlítható agya, amely nem a földi ember gondolkodását követte, talán megoldja ezt a problémát. De egyenlőre őt csak az alapanyagok érdekelték, hogy hol lehet megszerezni. Nagyon sok olyan fémre volt szüksége, melyek eddig nem szerepeltek a programjában. Nagyon sok uj technologíával kellett megismerkednie. A gravitáció. Ez lett a fő probléma. Enélkül nem tudta elképzelni a föld elhagyását. Voltak alternatív megoldások is, de azok nagyon sok anyagot igényeltek volna, amelyek jelenleg nem voltak elérhetők számára. A felderítö gép hozott olyan információt amely felkeltette az érdeklődését. Nem messzire, ötven kilóméterre volt egy elhagyott bánya. Ott annyi fém volt még amennyi neki elég lett volna, ha oda tud menni, és ki termeli. A módosító program ujra életbe lépet, és elkezdte az alap gépek elkészítését. Természetesen az első apró, rákhoz hasonlító gépek építését. Rájuk lett bízva a régi bánya felderítése, és a bent lévő fémek ki bányászása. Ezek a gépek nem rendelkeztek módosító programmal, csak az elemzés és a bányászás volt a feladatuk. Annyi volt beléjük programozva, hogy ha embert látnak, tünjenek el, és a nyomaikat tüntessék el. Naponta adták le jelentésüket a központi memóriának. Ezt nevezhetjük számítógépnek is, de nem volt az. Ő, már ettől tőbb volt. A gravitáció. Ez volt a legnagyobb kihivás. Az elképzelt megoldás az volt, hogy a holdra küld egy gépet, és az, úgynevezett vonósugárral viszi fel az űrhajókat. Három hajót akart a holdra juttatni. Ennek a vonósugárnak kellett közömbösíteni a föld vonzását egy kis résen, ahol a hajók egy hajtóművel felszerelve, segítették volna a vonósugarat. Lázasan kutatta az éterben a föld vonzására vonatkozó adatokat, számolt, mekkora lehet az űrhajó hogy sikerrel elhagyhassa a földet. Ha ez sikerül, a holdról már könnyebb lesz a marsra jutni.

Eközben a hadsereg parancsnokságán, minden a feje tetején állt. Szinte minden tisztet át helyeztek, le fokoztak, nyugdíjaztak. A vezérkar örjöngött. Ekkora szégyen még nem érte a hadsereget. Csatát vesztettek már, de az emberek ellen zajlott, de itt, nem is tudták mi ellen harcolnak. A gép miben létéről még mindig fogalmuk sem volt. Az első parancsnokság semmit nem jegyzett fel, mert féltek hogy az ellenség kezébe kerül. Így csak az a homályos elbeszélés volt a mérvadó, amit Bad adott elő. Az eltelt idő alatt, egyre többen kezdték azt képzelni, hogy Bad megőrült. A gép nem is létezett, Culingal vikkendezni mentek a szigetre, és Culingal villám végzett. Ettől bolondult meg Bad. A parton, a vitorlás személyzete által látott valami, nem volt mérvadó. Közelről senki nem látta, Bad nem engedett a közelébe senkit. Gondolták, a felszerelésből rakott össze valamit, mert egyedül volt, és meg őrült. Ujra elővették Badot. Már csak az agyát nem vették ki, mást már mindent elvégeztek rajta, de mindig ugyanazt hallották mint legelőször.  Az elnök, a tag államok vezetőivel hetente értékelte a helyzetet. Senki nem tudta elképzelni mi történhetet. Ha hisznek az alap történetben, Culing olyasmit talált fel, ami a világot is megváltoztathatja. Ezért nem csinált semmilyen feljegyzést róla. A szóbeli tájékoztatóról, a vezérkar pár tisztjének jelenlétében, szintén nem történt sem hang felvétel, sem feljegyzés. Ezek a vezérkari tisztek, szórol szóra Bad verzióját mondták el. Arra a kérdésre, hogy miért nem készült sem felvétel, sem jegyzőkönyv, mindannyian azt válaszolták, hogy Culing kérésére, az akkori parancsnok így döntött. Velük csak azt közölték, hogy egy hatalmas katonai áttörés tanui lesznek, és ez szigorúan bizalmas. Mihelyt a szigetről visszatérnek, minden nyilvánosságra kerül. Már ha sikerül a kisérlet. Mert ha nem, hát azért vannak a lakatlan szigeten, hogy sosem derüljön ki. Hiába volt teljes hírzárlat, egy belső tisztviselő, egy haverjának csak ki fecsegte a dolgot. Ez a barát, az Angol hadsereg egyik fejlesztő mérnöke volt. Mikor megtudta  miről van szó, rögtön izgalomba jött. Ő, régebben dolgozott Culingal. Már abban az időben is ezen a terven dolgozott, csak nem hivatalosan. Mint kolléga, látta sokszor hogy mit művel a laborban, de nem kérdezte soha hogy mi az. Ott mindenki, a saját ötleteit próbálta meg valósítani. Most, a fejlesztő mérnök át kutatta a labort, ahol annak idején Culingal dolgozott. Talált is pár feljegyzést, de a lényeg itt sem volt le írva. Az csak a fejében létezett Culingnak. De legalább bizonyosságot nyert, hogy a gép létezik, nem kitaláció. Most ezt a fejlesztő mérnököt kezdték faggatni a gépről. Mindent be vetettek hogy megtudjanak valamit. De a mérnök nem tudott semmit mondani. Nem együt dolgoztak, csak egy laborban. Néha látott pár rajzot, ezt el is mondta, de ez csak a gép külseje volt. A működéséről fogalma sem volt. Erről Culing sosem beszélt, és ott nem volt szokás kérdezősködni. Ott mindenki titkolódzott. Ez egy ujjabb zsákutca volt. Továbbra sem tudtak a gépről semmit. A gép eközben a szárazföldön teljes erővel tervezett. A kis gépek már elkezdték gyártani az űrhajók alkatrészeit. A part mentén volt egy olyan hely, amely nehezen megközelíthető volt. Itt kezdte el építeni az űrhajó vázát. Az elképzelése az volt, mint a repülő gépnél. Úgy építi meg az űrhajót hogy a végén saját magát helyezi el az orr részben. De nagyon sok meg oldandó feladat merült fel, mellyeket a egybe kötött agyaknak kellett meg oldani. Ílyen volt az alkatrészek el szállítása a bányából, a partra. A szigeten fel fedezték a nyomait, itt ezt nem kockáztatta meg. A közelben volt egy oázis, ott sok teve volt, és sokszor elkóboroltak a tengerig. Ez adta az ötletet, hogy teve nyomokat kell hagynia, így nem lesz feltűnő ha elmegy a bányába, vagy a parton jár. Minden az eltervezett módon alakult. A kis gépek nagyszerűen ellátták a feladatukat. Bányászták a fémeket, amit lehetett, helyben készítették el, a nagyobb alkatrészeket a parton rakták össze. A hadsereg még mindig teljes készültségben volt. A riadót az uj parancsnok rendelte el, addig fog tartani, amíg meg nem tudják mivel állnak szemben. Mert eddig senki nem jutott eredményre, még az Angol sem. Az Angol mérnök csak annyit látott, hogy Culing egy játéknak tűnő tárgyat készít, de a belsejét soha nem láthatta senki. A laborban volt egy szekrénye, oda zárt el mindent. Mikor kiderült, kommandósok hada szállta meg a labort. Aki bent tartózkodott, azokat azonnal kihallgatták. A nemzetbiztonságra hivatkozva titok tartásra kötelezték őket. A labor szekrényben, amit azonnal feltörtek, egy rákhoz hasonlító szerkezetet találtak. De ez csak egy külső boritás volt, ( ez is a legelső tipusból ). Más semmi nem volt a szekrényben. Ezzel csak az lett be bizonyítva, hogy a történet igaz, az a kis gép létezik, vagy létezett valaha. Mert még mindig nem tudták, hogy mi is ez. Ha megtudták volna, akkor az az egész hadsereg megbolondult volna. Képzeljük el, hogy mi történne ha a gép ugy dönt, hogy nem a Mars a célja, hanem a Föld! Egy, maximum két év alatt a földet le tarolta volna. Ha találnak a kis gépek elég fémet, akkor nem a méretüket növelik, hanem sokasodnak az eredeti terv szerint. Szerencsés véletlen, hogy a gép így döntött. Lehetséges hogy a sok ember volt az oka, amiről nem volt tudomása. Ez tarthatta vissza attól hogy ne  a földet pusztítsa el. De a gép a gravitációt akarta megfejteni, mindenáron el akart jutni a holdra, onnan a marsra. A földi tudósok is dolgoztak ezen, de ez a többszörös szuper agy, soha nem látott, és el sem képzelt technológiákat dolgozott ki. Az nem emberi gondolkodáson alapult. Sajnos Culing nem hagyott semmit hátra, így a működéséről még most sem volt elképzelése senkinek sem. És a gép folytatta a munkáját. A kis gépek a bányából, darabokban hordták az űrhajók alkatrészeit a partra. A gépnek nagy szerencséje volt evvel a part szakasszal. Évek teltek el a gép megérkezése előtt, hogy ember járt volna arra. A sziklás partot nagy hullámok ostromolták, a vízhez le sem lehetett menni. Nem volt az embereknek okuk, hogy ide jöjjenek. A gép a készülő űrhajó fölé is védő ernyőt készített, a radarok ne fedezhessék fel. A kis űrhajó egyedül fog eljutni a holdra, ha sikrül, ő fogja megalkotni a vonósugarat, ami a többi űrhajót fogja eljuttatni a holdra. Ezekből állítja elő a nagy űrhajót, ami majd a marsra fog repülni. De addig még rengeteg dolga van. Már három szuper agy dolgozott a hajtóművön, aminek le kellett győznie a föld gravitációját. A földön már ki próbált folyékony üzemanyag tűnt számára is a leg jobb megoldásnak, csak még azt nem tudta hogy honnan fogja be szerezni. A kis felderítő repülő egy kisvárost talált, amely csak száz kilóméterre volt a gép búvóhelyétől. Ebben a kisvárosban működött egy vegyi üzem, ahol használtak oxigént, és hidrogént is, igen nagy mennyiségben. Már csak azt kellett ki dolgozni, hogyan hozza el a tengerpartra. Mert egyértelmű volt, hogy a tartálykocsikat egyszerübb lesz lehozni, mint az űrhajót oda szállítani. Már csak a hogyan volt a kérdés. A legegyszerűbb megoldásnak az látszott, hogy amikor a hajó teljesen kész, valamilyen trükkel ide irányítja a tartálykocsikat. Ezt rádió utján képzelte el. Emberi hangot tudott generálni, ez nem volt gond. Csak a gyár rádióját kell blokkolni, mert ha megtudják mi történt, biztosan riasztják a hadsereget. Ha így nem sikerül, akkor erőszakkal téríti el a konvojt. Neki az emberélet nem jelentett semmit. A cél érdekében az egész vegyigyárat el pusztította volna. A következmények nem voltak rá semmilyen hatással. Az eltérítést is csak saját védelmében választotta. Így sokkal késöbb fedezik fel, talán csak akkor, amikor már késő lesz. Az űrhajók építése nagyon jól haladt. A bányában lévő alapanyagokból, annyi kis építő robotot készitett, amennyi csak kellett. A szuper agyak mindent figyelemmel kisértek, még arra is volt gondja az egyik agynak amely a komunikációt végezte, hogy egy olyan jelrendszert alkosson, amilyet a földi űrhajók használnak. Így képzelte meg téveszteni a földi figyelő állomásokat, amikor már repül. Enélkül biztos le lőték volna. Így talán sikerül elhagynia a földet. Hiába volt teljes hírzárlat, a nagy kudarc ki derült. Mindig van egy két olyan ember aki nem bírja ki, hogy a családnak, vagy egy jó barátnak ne mondana el mindent, vagy csak apró részleteket. Ilyen közlési kényszer hozta nyilvánosságra a történteket. A világ bulvár sajtója armagedont, világvégét vizionált. Csoportok alakultak, hogy a lakosságot meg védjék, mások a vezetők lemondását követelték, és egy világ kormány létrehozását követelték, amely hozzon nyilvánosságra minden titkot, mert úgy gondolták más is van, például a földön kívüliek. Voltak, ők voltak többségben, akik már a földön kívüliek inváziójáról beszéltek. Hatalmas káosz, keletkezett a földön. Sokfelé zavargások törtek ki, már-már háborús állapotok jöttek létre. Az országok vezetői hiába esküdöztek hogy nincs semmi baj, csak félre értés az egész, de már nem hitt nekik senki. Valahogy ki derült Bad szerepe az ügyben. Kik, hogy, és mikor, nem tudni de elrabolták a volt ujságírót, mert ő volt a kulcsfigura az ügyben. Egy titkos helyen, az ujságírók közül is csak a leg megbízhatóbbak tudták hol van. És kezdtek megjelenni a cikkek. Bad kénytelen volt, talán már ezredszer elmondani az egész történetet. A nép, mint a szentírást, úgy olvasta ezeket az írásokat. Az igazság kiderülése, kicsit meg nyugtatta a tömegeket, de a harag, a vezetők iránt, nem csökkent, mert hazudtak a népnek. Nem volt a népnek bizalma a vezetők felé többé. De a nép legalább abban meg nyugodott, hogy nem jött el a világvége. Ez csak egy ember alkotta gép, meg kell keresni és kész. Sokan ugy gondolták, hogy ezek az elhízott fatökű katonák nem is alkalmasak rá hogy meg találják, de majd ők! Mint a régi pionírok, kézbe veszik az ügyet. Mint annak idején az aranyásók, most ők indultak útnak. Az elképzelésük alapjában véve helyes volt. Egy fémet feldolgozó gépet, nem a sivatagban, vagy a tengeren kell keresni, hanem a hegyekben. Ígyhát  tízezrek indultak a hegyek felé. A fém kereső készülékek soha nem látott mértékben fogytak. A gyárak éjszakai műszakot indítottak, hogy ki tuják elégíteni az igényeket. A gép minderről, természetesen tudott. Ha a hadsereg ezt tudta volna, akkor tört volna ki az igazi pánik. De ez a gépet nem érdekelte, őtt, kizárólag a gravitáció foglalkoztatta. Készített egy külön agyat, amely csak evvel foglalkozott. Ami információ a földön megtalálható volt, azt ő már tudta. A kutatás területén ő sokkal nehezebb helyzetben volt mint az emberek. Neki, titokban minden segítség nélkül kellett megoldani azt, amit az emberek több ezren végeztek, hatalmas aparátus segítségével. De ennek volt előnye is. Egészen máskép látta a világot, tudott olyan technikákat alkalmazni, amilyet az emberek nem is álmodtak soha.  

A gravitáció. Ez volt a kulcspont a tervezésben. Bár már mindent tudott róla  amit az emberek kiderítettek. Gyakorlati példa még nem volt, az ő részéről. Tudta hogy az emberek már jártak a holdon, de más méretű hajókkal, és a vonó sugarat sem alkalmazták. Így kénytelen volt ő maga számításokba  fogni. Először is a Föld és a Hold távolságát vette, majd a Föld gravítációját, és a hold felé haladva, úgy számolta hogy egyre gyengül. Ha valóban gyengül, akkor nem kell akkora tolóerő, a Föld- Hold távolság felétől. Így kevesebb üzemanyagot kell az űrhajóba tölteni, kissebb lessz a súlya. Az első űrhajó volt a legfontosabb. Ő viszi föl a foldön  legyártott alkatrészeket, amik a vonósugárhoz kellenek. A holdon már lehet napenergiát használni, így a berendezés úgy épült fel. Csak az idő volt a gond. Az első hajó indításátol, talán huszonnégy órája volt, hogy a többi hajó is elinduljon, és kellő távolságra jusson. Úgy számolta, ennyi idő kell hogy rájöjjenek, hamis a rádió jel, nem az emberek indítottak űrhajót. Volt rá példa, hogy csak ennyi idő után jelentették be, űrhajót indítottak kisérleti céllal. A vonósugár üzembe helyezését már a kilövés pillanatában el kellett kezdeni, hogy működőképes legyen mire a többi hajó elindul. A terv szerint így tudott csak kijutni a két hajó a Föld vonzáskörzetéből. Az üzemanyag adott volt, négy tartálykocsi, kettő oxigént, kettó hidrogént szállított. Ennyivel kellett a három űrhajónak a holdra jutni. Muszáj volt a vonósugárnak működni, különben kudarcba fullad az egész terv. A földön a tömegek még mindíg tüntettek, nem csíllapodtak le. És a sok ezer fémkereső, szintén nem jutott semmire. Rengeteg fém roncsot találtak, a tankoktól, a repűlőig mindent. De az igazi gépnek a nyomát sem találták. A gép a terv szerint mindennel elkészült. Két hónapot kellett még várnia a tartálykocsikra, és akkor lesz a Hold is a leg közelebb a földhöz. Az üzemanyag áttöltése nem sok időt vesz igénybe, csak az okozhatot gondot, ha valami nem sikerül az eltérítésnél. De ilyen precíz tervezésnél nem lehetett semmilyen probléma. A föld ismét felbolydult! Egy rádíó amatőr fogott egy ismeretlen adót. Az adást megfejteni nem tudta, mert a gép nem emberi nyelven komunikált a robotokkal. Speciális jelrendszer volt, csak a gépek értették. Amikor az amatőr rádíós véletlenül fogta az adást, azt hitte a hadsereg titkos adója. De később rá jött, hogy ez a gép lehet, mert olyankor is működött, amikor sem repülők, sem más alakulatok nem mozogtak. A rádiós klubban, a rendszeres havi találkozón elmondta mit fedezett fel. Megadta a frekvenciát, amin az adást fogta. Eddig még ezen a sávon nem fogott adást senki. Ettől kezdve mindenki ezt a sávot figyelte, várták hogy jöjjön az adás. A rádíósklub elnöke, hivatali kötelességből jelentette a hadseregnek a rádió adást. A hadsereg azonnal rá állt a frekvenciára, várták az adást, hogy bemérjék a helyét. Természetesen a gép erről is tudomást szerzett, és azonnal abba hagyta az adást. Át állította az egész robot sereget egy olyan frekvenciára, mellyet még nem használtak a földön, legalábbis ő nem tudott róla. A hadsereg azonnal rá állított minden vevő készüléket, de többé semmit sem fogtak. Szerencsére nem vették komolyan a jelentést, mert most megint egy nagy leégés lett volna. Így nem foglalkoztak a dologgal tovább. Egy rádíós túlbuzgalmának tartották, ilyen már máskor is előfordult. A gép közben teljesen elkészült a meg tervezett feladatokkal. Mind a három űrhajó készen állt, csak az üzemanyagtöltés volt hátra. De ez a nap is elérkezett. A központi agy várakozás közben, míg a négy tartálykocsit várta, átfutott minden részleten. Az űr hidegétől, a földiek reakciójáig mindenen. Lehet, nem hiszik el a hamis adást, és lőni fognak. Erre is felkészült, eltérítő sugarakat fog használni a rakéták ellen, hisz ismerte a működésüket. A tartálykocsik már közeledtek a kisvároshoz, mikor értesítést kaptak, ne a gyárba menjenek, hanem egy tartalék lefejtő állomásra, mert a gyárban üzemzavar történt. Ez az adás a gyár hullámhosszán jött, a soförök elhitték, és mentek a megadott irányba. Az egyik soför víssza akart szólni a telephelyre, de nem tudta hívni. Próbálta a gyárat, az sem válaszolt. Megálltak megbeszélni, hogy mi is ez az egész. Végül úgy döntöttek hogy közelebb van a vésztároló mint vissza fordulni, így tovább mentek. Úgy gondolták, hogy a helyszinen majd kapnak felvilágosítást a történtekről. Mikor megérkeztek a helyszinre, nagyon elcsodálkoztak. Sehol egy épület, sehol egy ember, csak gépek mindenütt. Két csővezeték volt hozzákapcsolva egy űrhajóhoz hasonlító tárgyra, mellette még két másik állt. Egy géphang szólalt meg emberi nyelven, utasította őket, hogy álljanak rá a jelölés szerint, az oxigén, és a hidrogén csövekre. A lefejtést a gépek fogják elvégezni. A sofőrok döbbenetükben le dermedtek, nem tudták mit tegyenek. A géphang erélyesebb lett. Közölte hogy nélkülük is meg tudják oldani a lefejtést, de ha élni akarnak tegyék meg ők. Ekkor a sofőrök rá álltak a csövekre, de halálos féllemben voltak. Elképzelni sem tudták hogy mi történik. A gépek közben szivattyúzták a hajtóanyagot. Nekik csak ez volt a dolguk, ezért lettek le gyártva. Ha kész minden, ők itt maradnak a földön. A lényeg a hajókon volt, és a program már a vonósugár elkészítésével foglalkozott. A földön maradt robotok a hajók indulása után, megsemmisülnek. Az első hajó már startolt is. Minden a terv szerint ment, símán felszállt. Három óra múlva jött a jel, indulhat a másik kettő is. A vonósugár működik, perceken belül eltűntek a látómezőböl. A négy soför a rémülettől dermedten, állt. Percek múlva tértek magukhoz, mikor a földön maradt robotok hangos pukkanásal darabokra hulltak. Rohantak a kocsban lévő rádióhoz, hívták a központot. A központ már órák óta kereste őket, de sem a gyárat, sem a kocsikat nem tudták elérni. Visszarendelték őket a gyárhoz, a főnök is oda megy helikopteren. Ahogy a hajók elindultak helyre állt a rádió kapcsolat, és már a rendőrség is tudott a történtekről. A rendőrök azonnal értesítették a hadsereget. Mire a kocsik a városba értek, már ott volt a teljes kihalgató stáb. Ott azonnal kihallgatták őket, külön külön, hogy mi történt. Ők szépen sorban elmondtak mindent a rádió adástól kezdve a lefejtésig, az  űrhajók elrepüléséig. Még a szivattyúzó robotok megsemmisülését is. A helyszinen lévő parancsnok azonnal riadóztatta a légierőt, közölte, három repülő tárgy akarja elhagyni a földet. A radarok látták a hajókat, de a megtévesztő rádió adás működött, nem foglalkoztak velük. Most a riasztás után ismét megnézték merre járnak, de már hatósugáron kívül jártak. Ezt nem értették, ennyi idő alatt nem mehettek ilyen messzire! Persze a vonósugárról semmit nem tudtak. A kormány, és a hadsereg teljesen összeomlott. Erre nem volt mentség. Az utóbbi időben kénytelenek voltak a sajtóval mindent megosztani, így hát azonnal kiderült minden. A kormány utolsó tette az volt, hogy a hadsereg teljes vezérkarát leváltotta, uj minisztert bízott meg a hadsereg ujra szervezésével. Ez egy hét alatt megtörtént, és ekkor a teljes kormány lemondott. A vezetést ideigleneen át adta a hadseregnek, amíg uj választásokat nem írnak ki. És az uj kormány amikor képes lesz uralni a kialakult helyzetet, vissza veheti az irányítást. Mert jelenleg kaotikus állapotok urakodtak az egész földön.

A gép simán landolt a holdon, az előre kiválasztott ponton, a földröl nem látható túloldalon. A módosító program üzembe helyezte magát, egy része elkezdte felderíteni a környéket, a többi agy a nagy űrhajó elkészítésével kezdett foglalkozni.

Vége a III. résznek. 

Asztali nézet