1. Honlap címe   Kisregények

                        Evolució IV

A gép, a leszállás után, ki értékelte a helyzetet. Az elképzelése a gravitációrol helyesnek bizonyult. Minden úgy történt, ahogy ki számolta. A vonósugár egyenesen csodát művelt! A földközeli vonzásban is segítette a két hajót, de az igazi a holtpontnál kezdődött. Amikor a Hold, és a Föld vonzása egymásra nulla lesz, akkor a vonósugár, mint egy rugó, magához rántja a tárgyat, itt már nem kell tolóerőt használni. A gép így tervezett, és tökéletes siker lett az eredmény. A földön a káosz elképzelhetetlen szintre emelkedett. A világ összes politikusát védelem alá kellett helyezni, mert a tömeg meg akarta őket lincselni. A hadsereg statáriumot hirdetett ki, de ez csak olaj volt a tűzre. Mégnagyobb tüntetések lettek, és fegyveres összecsapások. Erre a hadsereg vissza vonta a rendeletet. Rengeteg uj párt alakult, ők ugy gondolták hogy meg tudják oldani a kialakult helyzetet. A régi, hagyományos pártok meg szüntek, senki nem bízott bennük. Eleiben próbálkoztak uj kormányt alakítani, de a szavazáson, senki nem vett részt, így érvénytelen volt. A sok politikus nem vehette fel a fizetését, mivel a kormány fel oszlott. Az is nagy probléma volt, hogy a családtagjaikkal mi lesz? Ennyi embert védelem alatt tartani hosszú ideig, képtelenség. Nem beszélve arról, hogy az uj hadsereg, és a rendőrség is a nép pártján állt. A gép, most már semmitől sem zavartatva, elkezdte feltéképezni a környezetét. Most nem a földön használt kis repülőt vetette be, mert itt nem működhetett volna. Ide más hajtómű kellett, valamennyi hajtóanyag maradt a három rakétában, azokkal oldotta meg, úgy hogy apró hajtóműveket szerelt a kutató repülőkre. A módositó program közben elkezdte a nagy  űrhajó tervezését. Ez megint óriási feledat volt, mert hajtóanyag szinte semmi nem maradt. Vagy napelemmel, vagy valami mással kel megoldania a marsra jutást. Most ujból előkerült a gravitáció, és a vonósugár, de itt óriási távolság volt a Hold, és a Mars között. Ez rövid távon, a Föld - Hold között működött, de ilyen óriási távolságon fog e müködni? A gép számolt állandóan. Volt mit. A Mars nagyon messze volt. De a gép nem kudarcra, hanem sikerre volt tervezve. Az egész földön megbukott a polgári kormányzás. Volt ahol a politikusokat börtönbe zárták, volt ahol csak egyszerűen el bocsájtották  őket, éljenek a szakmájukból, vagy vállaljanak valami más munkát. Mindenütt a hadsereg vette át az irányítást. De egészen másképp, mert a nép akaratát nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mert különben polgárháború lett volna. Mint a többi országban, úgy itt is a legnagyobb támogatást élvező uj pártok vezetöivel, kénytelenek voltak tárgyalni. Az első tárgyaláson, csak azt vitatták meg, milyen legyen az uj államforma. Mert a régi nem működik, ez be lett bizonyítva. Egy uj formára van szükség, olyanra amely nyitott, nincs parlament, nem pár ember dönt  az ország, és a nép sorsáról, hanem az egész ország. Ehez a sajtó, a televízíó, és a rádió, nélkülözhetetlen volt. Egy, nevezzük bizottságnak, minden féleképp kellett. Valakiknek csinálni kellett a koordinációt. Az egészségügyet az iskolákat az élelmiszer ellátást, az energia biztosítását. Ez a csoport vette a vállára az egész infrastruktúrát, persze eddig is ők csinálták, csak régebben beleszóltak a dolgukba, most több terük volt. Az elvárás feléjük csak annyi volt, hogy minden működjön, és olcsóbban mint régen. A fele népi, fele katonai kormányzás kénytelen volt a kiadásokat átnézni, és a feleslegesnek itélt kiadásokat felfüggeszteni. Ilyenek voltak a hadi kiadások. Az űrkutatás még folyt, de inkább csak a meglévő műholdakkal, ujjat nem építettek. A gép a holdon még mindíg tervezett, már nagyon sok variációt meg vizsgált, de a leg sikeresebbnek a plazma meghajtás igérkezett. Egy plazma generátor, ami napelemmel működik, ez lett a nyerő terv. A gép a kutatáson kívül, csak evvel foglalkozott. A kutatás jól haladt, és sikeres volt. Az egyik repülő robot, egy hatalmas fém testet talált, egy kráter alján. A központi agy arra következtetésre jutott, hogy egy földön kívüli űrhajó roncsa lehet. A roncs sok olyan anyagot tartalmazott, amilyen a földön ilyen összetételben nem fordult elő, és így még nem keverték az anyagokat össze. Furcsa, erős, és könnyű anyagnak tűnt. Mesterséges, és természetes anyagok keveréke volt. A módosító program gyártani kezdte a kis robotokat, hogy derítsék fel a roncsot, itt már repülhettek nyugodtan, nem volt aki felfedezze őket. A komunikációért felelős agy, egy rádió vevőt irányított a föld felé, amely minden közeledő hajót be tuott fogni. De semmi nem utalt arra, hogy űrhajót küldtek volna utánna. Hát nem is küldtek. A földnek épp elég baja volt a feldühődött lakossággal. Hónapok teltek el, de még nem alakult meg egy olyan párt, amelyik döntő többséggel kormányra léphetett volna. Volt egy fiatalokból álló párt, többségük egyetemista, vagy már végzett az egyetemen. De mivel fiatalok voltak, az idősebbek nem nagyon értettek egyet velük. De idővel elfogadták őket, mert a programjuk messze jobb volt a többieknél. A magukat demokrata pártnak nevező csoportosulás vezetője, kihalgatást kért a hadsereg főparancsnokától. A főparancsnok fogadta, és órákon át tárgyaltak. A téma egyszerű volt. Az életet ujra el kell indítani a földön. Mert már hónapok óta senki nem dolgozott rendszeresen, a tüntetések, és az összecsapások miatt. A demokraták azt akarták hogy a hadsereg hirdesse ki, hogy vége a katonai kormányzásnak, minden gyár és hivatal kezdje el ujra a működését. Mihelyt az ország ismét képes lesz önmagáról gondoskodni, akkor uj választások lesznek, de addig a hadsereg, mint hajdan a rendőrség, vigyázz a rendre. Minden gyárnak intézménynek van vezetője, ők tegyék a dolgukat, a demokraták, és a hadsereg biztosítja a feltételeket. A főparancsnok, mivel más párt nem tett semmilyen ajánlatot, elfogadta. Már másnap a rádió, a televízíó ezt sugározta. Még hozzá tették, hogyha mindenki ujra munkába áll, senkit nem vonnak felelősségre, a sztrájkok, a tüntetések, és egyébb atrocitások miatt. Csak akik olyan bűnt követtek el, mint, lopás, rablás, gyikosság, őket veszi csak elő a törvény. A lakosság megértette, és pár napon belül szinte mindenki ujra dolgozott, ki - ki a régi munkahelyén. A tömegek belátták, ez az egyetlen helyes megoldás. Minden pénzt be fagyasztottak, senki nem kapott semmilyen jövedelmet. Majd a következő hónapban, addigra uj pénz lesz. Akkor kap mindenki fizetést, ami sokkal reálisabb lesz, mint a régi. Az uj pénz bevezetésekor, mindenki csak annyi régi pénzt válthatott át, amennyit igazolni tudott, valamilyen formában,( örökség, nyeremény, vagy nagy fizetés). De itt is volt egy határ. De ez az emberek kilencven százalékát nem érintette. A első hónapban az élelem, a lakhatás, az energia ingyen volt. A szociális munkások jegyeket osztottak a létszámnak megfelelően, amit a boltokban, vagy éttermekben használhattak fel. A idősek ellátását is ők végezték, amíg rendeződik a helyzet. Az egész átalakulás szinte hetek alatt megtörtént. A nép látta hogy ez jó, és szívvel lélekkel a demokraták mellé állt. Eltelt az első hónap, mondhatni minden úgy ment mint régen. De volt különbség. A vezetők semmilyen díjazást nem kaptak, önként végezték a munkájukat. Az étel, a ruházat, és a lakhatás ingyen volt számukra. Ha családos volt akkor azt kompenzálták. Ideiglenes megoldás volt, de nem volt korupció. Pár hónap és rendeződik minden, és akkor ki lehet írni a választásokat. A gép a holdon már elkészítette a tervet az űrhajóról. A megtalált idegen roncson volt valami, ami hasonlított az ő elképzelt plazma hajtóművére. Most ezt tanulmányozta. Ő napelemmel képzelte működtetni a generátort, ez az idegen hajtómű valami mással működött. Ezt próbálta megfejteni. A kis rákszerű robotok már hozzá fogtak az űrhajó építéséhez. Nagy segítség volt a fellelt roncs, több olyan alkatrész volt benne, amit rögtön, átalakítás nélkül fel tudott használni. Mivel most nem kellett rejtőzködnie, jobban haladt a munka. A kis robotok bányásztak is a holdon, de az idegen hajó alkatrészeiből gyorsabban haladt az építés. A számításai szerint a plazma hajtómű, simán felemeli a hajót a holdról, és az űrben is megfelelő lessz a tolóereje. A sebesség nem volt lényeges, neki az idő nem számított, lényeges csak az volt hogy biztonságosan oda érjen. Közben a földön stabilizálódott a helyzet. Megalakult az uj polgári kormány, de egészen más volt mint a régi. Minden termelő, és más intézmény vezetője lett a miniszter, kéthetente üléseztek a parlamentben, a többi időt a munkahelyükön, a szokott munkával töltötték. A díjazásuk a munkahelyükün megállapított fizetés volt. Csak a megválasztott miniszter elnök volt állandó státuszban, a megfelelő adminisztrációval. Ők szervezték a külföldi utazásokat, és a külföldiek fogadását. A hadsereg is át adta a rend örzését az ujonan megalakult rendőrségnek. Minden ujra a régi megszokott rendben működött. Csak az volt a különbség, hogy nagyot nőtek a fizetések, és így az életszinvonal is. Az emberek boldogok voltak, örömmel dolgoztak. Csak azok duzzogtak akiktől az uj rendelet elvette azt a pénzt, amit nem tudtak igazolni. A hadsereg, most hogy szinte minden feladatot átvettek tőle, ismét a régi golgokkal kezdett foglalkozni. A régi hadsereg nem állt vissza, egész más lett a szerepük. Az elmúlt időszak rá ébresztette az emberiséget, hogy a háborúskodásnak véget kell vetni. Így hagyományos értelemben a hadsereg nem működött. A világ többi országa is átvett amerika uj államformáját, a pártok nélküli rendszert .Ugyanis a világ minden polgára ugyanazt akarta békét, és jólétet. Az a pár ezer ember, aki eddig rosszá tette a világot, eltűnt a süllyesztőben. Most hogy a hadseregnek nem volt más dolga, ujra elővette a régi ügyet, amely az egész világot megváltoztatta. Most egészen más szemszögből kezdték vizsgálni a " gép " történetét. A fennmaradt iratokat egy bizottság elkezdte ujra olvasni. Ez a fiatal generáció, csak hallomásból tudott a történtekről, és most nagyon csodálkoztak. Most tudatosult bennük az a borzalmas történet, amely lángba borította a világot. Bad történetét olvasva, le döbbent mindenki. Már hallottak róla, de most a valóságot olvasva, elképedtek. Hogyan tünt el a két szigetről? Mert amerikába kerülése bizonyított volt. De hogy mi módon, azt nem bírták megfejteni. De a szárazföldön hogy építhetett űrhajót, azt elképzelni sem tudták. A tengerparton talált nyomok alapján, és a rádió adás alapján kiderült, hogy mégis csak sikerült neki meg építeni. Később felfedezték a régi elhagyott bányát, és kiderült, az űrhajóhoz innen származott az anyag. A vizsgáló bizottság gyakorlatilag nem volt magánál. A régi vizsgáló bizottságnál senkinek nem jutott eszébe, hogy Bad történetét valósnak fogadják el. Mindenki mást képzelt el, csak a valóságot nem. De most, egy fiatal egyetemista, elkezdett gondolkodni a dolgon. Ő alapnak Bad történetét vette, és először, az egész történet életében, komolyan vette a módosító programot. Elkezdett laborkisérletek útján elő állítani egy kis gépet, amit a modern számítástechnikával látott el. Próbálta ki kisérletezni, hogy a gép valóban tanulhat e? A kisérlet meglepő eredménnyel zárult. Az általa készített kis gép, képes volt tanulni! Rájött, hogy valóban a programozáson múlik, és a mesterséges agy minőségén, hogy a gép meg tudja változtatni az eredeti programot. A kis próba szerkezet, még nem mozgot, csak egy elektronikus agy volt. De képes volt arra a csodára, hogy át programozza magát. Amikor ez ki derült, minden más értelmet nyert. Most már elhitték Bad történetét. Csak azt nem értették, hogy alkotta meg azt a miniatür gyárat a gép belsejében. Ehez olyan precíziós gépek kellettek, mint az óra gyártásban használt gépek. A fiatal egyetemista már mérnök lett, és a hadseregnek dolgozott. Amikor  az óra gyártáshoz használt gépek az eszébe jutottak, rögtön össze kapcsolta a gépet, és az óra gyártást. Kutatni kezdett, vajon hol juthatott ilyen gépekhez Culing. Hetek múlva kiderült, egy svájci óragyár, amerikai gyárát felszámolta, és eladta. A vevő a gyárat teljes felszerelésével eggyütt vette meg. Mikor ezt a feletteseivel közölte, azok nagyon meg lepődtek, és azonnal össze állítottak egy kutató csportot, és a fiatal mérnököt bízták meg a csoprt vezetésével. Azzal kezdték a kutatást, hogy felderítették mikor adták el a gyárat, és kinek. Kiderült, abban az évben, amikor Culing a szigetre vitte az első robotot. Tovább kutattak, hogy ki lehetett a vevő, de az nem egy személy volt, hanem egy részvénytársaság, amely a vásárlás után nem sokkal megszünt. A gyárat egy külföldi cég vásárolta meg raktárnak. Felkutatták a jelenlegi tulajdonost, és ki kérdezték a gyárról, és mindenről ami a gyárban történt. Kiderült, volt ott egy kis műhely, amit egy idősebb férfi bérelt, már az előző tulajdonos adta ki neki. Az uj tulajdonos megengedte hogy maradjon, nem zavart senkit, és legalább volt valaki a telepen. Arra a kérdésre, hogy ki volt a bérlő, senki nem tudta a választ, de Culing fényképét felismerték. Kezdett összeálni a kép. A csoport azonnal a gyárba ment, és meg keresték a kis bérelt műhelyt. Nagyon sok alkatrészt, és félig összerakott gépet találtak. Átnéztek mindent. Csodálatos volt a gép belseje, egy miniatűr gyár volt bele építve. csak a lényeg, az agy nem volt sehol. A vezérkar amikor megtudta, ujra elővette az ügy aktáit. Mérnökök hada lepte el a kis műhelyt, mindent átvizsgáltak, le fényképeztek. Utánna mindent be szállítottak a hadsereg laborjába, és oda vitték Badot is, hogy nézze meg. Bad felismerte a gépet, pont ilyet vittek a szigetre, csak az működött. Ezek a gépek, melyeket a gyár műhelyében találtak, nem voltak teljesen összerakva, különböző stádiumban voltak, és működő gép egy sem volt. A vezérkar mostmár teljesen elhitte Bad történetét. Csodálkoztak, hogy az előző vezetés hogy nem vette észre ezeket a dolgokat. De hát a régi vaskalapos vezetés, eleve úgy állt hozzá, hogy nem igaz a történet, semmit nem hittek el belőle. Aki még élt a régi vezetésből, most nagyon szégyelte magát. A fiatal mérnők, az általa összerakott elektronikus agyat elkezdte be építeni az egyik kis gépbe. Ez már majdnem kész volt, a tőbbi kutató megpróbálta be fejezni a talált alkatrészekből. Hónapok munkájával eljutottak odáig, hogy napelemről megmozdult a gép. Az akumlátoros részt még nem tudták meg szerkeszteni, az akumlátort nem tudták ilyen kis méretben előállítani. Mostmár be bizonyosodott, a gép létezett, és mondhatni élt. A gép a holdon nagyon jól haladt az űrhajó építésével. A földön történtekről nem volt tudomása. A rádió vevői nem voltak alkalmasak a földi adások vételére. De már nem is volt érdekes a számára. Az űrhajó napokon belül kész lesz, és indulhat a marsra. Az idegen űrhajó nagy segítségére volt, rengeteg alkatrészt tudott felhasználni belőle. A plazma hajtóművet is sikerült összeraknia, ki is próbálta, rendesen működött. Át alakította a napelemes rendszert is, így dupla energiát tudott termelni. Így nagyobb sebességet érhetet el. A földön a fiatal mérnökök csportja kitalálta, hogy hová mehetett a gép. A parton talált nyomok, és a sofőrők elbeszélése alapján, csak a Hold jöhetett számításba. A hajtóanyag csak addig lehetett elég. Eldöntötték hogy utánna mennek a holdra. A vezetőség engedélyezte az űrhajó megépítését. Hat fős személyzettel számoltak. Mivel most olyan volt a helyzet, és a vezetés, hogy minden nyilvános volt, így a lakosság napra kész volt az eseményekkel kapcsolatban. A mérnökcsoport, akik a kis robot ujraépítését végezték, csodálattal adóztak Culing zsenialitásának. Az agy amit ők készítettek, meg sem közelítette a Culing által készítettet. Ha valóban olyan szuper agyat épített, mint azt már sejtették, akkor megértették hogy miért nem hozta nyilvánosságra. Veszélyes lett volna, könnyen rossz kezekbe kerülhetet volna. A gép a holdon már majdnem kész volt az űrhajóval. Most nem érdekelte a Hold - Mars távolság, csak az hogy minnél előbb elindulhasson. A földön készülő űrhajó kicsit lassabban készült, mivel már régen nem gyártottak űrhajót. Nem volt gyakorlott szerelő gárda, a régi építő csapatból hívtak be embereket, akik még dolgoztak. A nyugdíjasokra is számítottak, mint tanácsadókra. Ha lassan is, de haladt az építés. Úgy döntöttek hogy nemzetközi csapat indul, és a kiképzést is elkezdték már. Tizenkét főt választottak ki, közülük fog hat rapülni. A kiképzés során felmerült a gép viselkedése, nem volt fogalmuk mivé alakította át magát, mert már elfogadták a módosító programot. Csak éppen fogalmuk sem volt róla, hogy most hogy nézhet ki, és mit keressenek. Nem volt erőszakos, ezt tudták, eddig nem bántott senkit. De hogy a viselkedése is változhat e, azt nem tudták. A gép a holdon teljes erővel dolgozott. Az egyik agy az utat szimulálta, lessz e valami akadály, amire már most fel lehet készülni? Az adatbázisban csak kóbor kövek szerepeltek, ezek veszélyesek is lehetnek, őket ki kell védeni valamilyen formában. Lézerrel szétlőni, ez volt a leg egyszerűbb megoldás, ha apró méretű a kő. De ha nagyobbal találkozna, azt csak valamilyen erőtérrel tudná eltéríteni. Átnézte a földi adatokat, űrhajó még nem ütközött ilyen kődarabokkal, tehát kicsi az esély, hogy ő találkozni fog ilyen kővel. De az agy ettől függetlenül végig ment az egész úton, probált valami hibát, vagy olyan külső tényezőt keresni, ami meg zavarhatja az utat. Egyébbként problémát csak a plazma hajtómű meghibásodása jelenthetett volna. Az űrhajó elkészült. Nem kellett túl sok dologgal foglalkoznia, hiszen csak egy tokot kellett készíteni, amibe a hajtómű, és ő, a gép kap helyet. Semmi más nem kellett, itt nem voltak lakó terek létfenntartó rendszerek, csak a fém váz. A nap elemek összecsukhatóak voltak, igény szerint nyíltak, vagy csukódtak, és a burkolaton úgy voltak elhelyezve, hogy ne árnyékolják egymást. A Föld ezalatt hatalmas változáson ment át. Mivel hadi kiadások nem voltak, hatalmas pénz összeg szabadult fel. Végre elérhető lett, hogy minden ember friss vizet kapjon. A tengervíz sótalanítása már nem volt uj dolog, de ez az uj, fiatal mérnök generáció modernizálta a folyamatot, így egyszerűbb, olcsóbb, és hatásosabb lett. A tísztító telepet a tengerparton, a lakott helyekhez leg közelebb állították fel. Az ivó vizet egy ujfajta csövön vezették, amellyet nemrég találtak fel. Úgy készült, hogy egy hatalmas önjáró tartályba rakták az alapanyagot, és ahogy a cső készült, úgy haladt a gép előre. Mint ahogy a virsli jön ki a töltő gépből, úgy nézet ki ez is. Naponta tíz kilóméter csövet fektetett le. Ahol többszáz kilóméterre volt a tenger, ott felosztották a távolságot, ötven kilóméterenként dolgozott egy gép, és ha kész volt, a csöveket összekötötték. Minden automatikusan működött, az energiát napelemek biztosították. Ember csak akkor ment oda ha a gépek jeleztek, például a csövek összekötését. A nyesanyagot helikoptereken vitték a gépekhez, ez volt a leggyorsabb. Mihelyt a vízellátás megvalósult, meg szünt az éhezés is. Lehetett földművelést végezni, és hatalmas területeket vontak művelés alá. A gép a holdon, az utolsó simításokat végezte az űrhajón. A szuper agyak folyamatosan elemeztek, és ki elemezték a múlt történéseit. Így világos volt számára, hogy az emberek lassan, de biztosan követik, és nemsokára megjelennek itt a holdon is. Tudta hogy létezése nem titok, de a mibenlétéről fogalmuk sincs. Készített egy tervet, amit ha végre hajt, az emberek többé nem fogják keresni. A kráterben talált idegen hajót úgy fogja átépíteni, mintha ő lenne az. A földiek, ha idejönnek, és meg találják, azt fogják hinni, hogy ő az elveszett robot. Az átalakított roncs pont úgy nézett ki mint ő, és hagyott hátra két kis robotot is. De ezek nem voltak igaziak, nem volt bennük vezérlő egység. Az átalakított roncsba egy kezdetleges memóriát épített be, hogy valódinak tünjön. Remélte hogy elhiszik hogy csak egy ilyen primitív aggyal rendelkezett, és vitt véghez sok hajmeresztő dolgot. A kezdetleges agyat először üresen akarta hagyni, de aztán úgy döntött, hogy alapvető információkat táplál bele, olyanokat amiket már az emberek is tudnak. ( Csak két dolgot nem vett figyelembe, a roncs mozgásképtelen, és az anyaga nem földi eredetű.) Ezzel is azt akarta elérni, hogy higyjék el hogy ő az, és ne keressék tovább. Azonban volt még egy probléma. Ki kellett találnia, mitől pusztult el. Mert a gép gyakorlatilag halhatatlan volt. Végül kitalálta, készített egy sérülést, ami a rádió adóját, és a vezérlő egységet érte. Mintha egy kis kődarab találta volna el, és ez bénította meg. Vezérlés nélkül az akumlátorok le merültek, és a gép le állt. Remélte, elhiszik. A landoláskor keletkezett égésnyomok nem jelentettek semmit, tudták hogy le szállt a holdon. De a plazma hajtómű által hagyot nyommal, kezdeni kellett valamit. Végül ezt is ki találta. A start helyet úgy választotta ki, hogy egy szikla legyen mögötte, az jelentősen segiti a tolóerőt. Úgy tervezte, hogy a sziklába a megmaradt hajtóanyagból készített bombát helyez, és felszállás után táv írányítással felrobbantja. Úgy tervezte, hogy a törmelék majd elfedi a felszállás nyomát. A földön is haladt a munka. Nekik nehezebb dolguk volt, hiszen nekik hat ember védelméről is gondoskodni kellett, és ételről, italról, és oxigénről is. Plusz a tisztálkodásról és a levegő frissítéséről. Ezek a technológiák már régen ki voltak dolgozva, de időbe telt, mire mindent elkészítettek, és be szereltek. A hat fő, aki repülni fog, már ki volt választva, megkapták az eligazítást is. Biztosak voltak benne, hogy a gép érzékelni fogja az érkezésüket, és lehet hogy elbújik valahol, mint azt a földön tette. Az fel sem merült senkiben, hogy már elhagyta a holdat. Ezért a legmodernebb analizáló fémkeresővel szerelték fel őket. Ez nem csak jelezte a fémet, hanem megállapította, hogy ásványi fém, vagy feldolgozott fém. Így biztosak lehettek benne hogy a hold ásványai nem vezetik félre őket. Az egyik mérnök őnjáró kis kocsit tervezett az akumlátorok hordozására, így sötétben is tudnak majd kutatni. A holdon kicsi a gravitáció, de akkor is pont elég az űrruha és a létfentartó súlya. Úgy képzelték, egy hét alatt megtalálják, de utánna mit tesznek azt még nem tudták. Fogalmuk sem volt hogy mivé alakította magát. Ha megpróbálják elfogni, védekezni fog? Tudták hogy tud emberi nyelven beszélni, és ezért úgy döntöttek hogy felveszik vele a kapcsolatot, ha sikerül. Elmagyarázzák neki, hogy nincs tovább, ha nem jön velük, megsemmisítik. Mivel egy logikusan " gondolkodó " gépről van szó, biztosan ki elemzi a lehetőségeit, és rájön, ha fenn akar maradni, akkor az emberekkel kel mennie. Remélték, ilyen egyszerű lesz. A gép a holdon mindennel végzett. Eljött a felszállás ideje. Be indította a plazma hajtóművet, és lassan felemelkedet. Párszáz méterre a holdtól, ki nyitotta az összes napelemet, és teljes sebességgel elindúlt a Mars felé. Ezzel egy időben felrobbantotta a sziklába helyezett bombát. Pont ahogy tervezte, a törmelék mindent eltakart. A földön is elérkezett az idő az indulásra. Szinte az összes ország képviseltette magát, nagyon várták az indulást, és az eredményt. Mert amit az utóbbi időben megfejtettek, azt az egész világ tudta. Nagyon szerettek volna biztosat tudni arról, ami ennyi szenvedést hozott, de közben örültek is neki, mert a sorsuk miatta fordult jobbra. Az űrhajó lassan, méltóságteljesen indult, majd egyre gyorsabban emelkedni kezdett, végül eltünt a szemek elől. A rádió, és televízió kapcsolat remekül működött. Minden rendben volt, és a pilóta átkapcsolt kézi vezérlésre. Az út, eseménytelenül telt el. Mikor már Hold körüli pályán repültek, egyre közelebb a holdhoz, a földről láthatatlan oldalt figyelték, kamerával rögzítettek mindent, és próbáltak egy jó leszálló helyet keresni. Mindegy hol szállnak le, mert a gép leszállási helyét nem ismerték. Nem tudták, csak sejtették, a gép most nem rejtőzködik, nincs ki elől. Így talán könnyebben megtalálják. Felmerült bennük hogy a gép észre vette a közeledő űrhajót, de nem tudták biztosan. Csak feltételesen bíztak a gép memóriájában, még ők sem hitték 100%- ig azt, hogy egy gép "gondolkodik". Nem is gondolkodott, csak követte a módosító programot. Ez fölösleges aggodalom volt, a gép ugyanis már úton volt a Mars felé. A videó felvételeket mikor átnézték, furcsa dolgot láttak egy kissebb kráter aljában. Az első kör alatt térképet készítettek, és most be azonosították a krátert, kinagyították, és szinte tapsoltak az örömtől! A gép volt ott. Nagy, furcsa, semmihez nem hasonlítható monstrum, ott hevert a kráter alján. Azonnal jelezték a földnek a felfedezést, és föld lakossága elégedetten vette tudomásul a sikert. A parancsnokság engedélyt adott a leszállásra. A kis komp két személyt szállított, de nem is mentek volna többen. Két felderítő bőven elég. Ők körülnéznek, átvizsgálják a gépet, ha lehetséges, és ha semmi probléma nincs, akkor még két fő le megy. Két főnek mindenféleképp a hajón kellett maradni. Az első két fő nem messze a krátertől szállt le, gyalog indultak, azaz inkább ugráltak, a gép felé. Lassan közelítették meg, figyelték mozdul e. A nagy gép mellett két kis robotot láttak, olyat mint amilyet a gyárban találtak. Tudták hogy sikerült, jó helyen járnak. Próbálták rádión hívni, de nem válaszolt. Óvatosan közelebb mentek, és akkor vették észre a sérülést rajta. Oda mentek hozzá, látták hogy működésképtelen. Az a valami ami a sérülést okozta, nagy kárt tett az áramkörökben, ez elsőre látszott. Mérő műszerekkel vizsgálták, találnak e feszültséget valamelyik vezetékben, de mindenütt nulla volt. A gép megsemmisült. Felötlött az egyik mérnökben, hogy a saját áramforrásukat kapcsolják rá, de a társa le intette. Nem tudjuk hány volt feszültséggel működik, azt sem tudjuk hová kössük, több bajt okozhatunk ha találomra próbálkozunk, inkább vigyük le a földre, és ott vizsgáljuk meg. A társa egyet értett, és vissza mentek a hajóra. Le adták a jelentésüket a parancsnokságnak, és várták a választ. A válasz megérkezett, engedélyezték a gép elszállítását. A test,  túl nagy volt hogy a komp felemelje. Az űrhajót kellett használni csörlőként. Az űrhajó lebegő funkcióban megállt a kráter felett. Próbáltak a lehető leg alacsonyabbra ereszkedni, és drótkötéllel felhúzni a hajóhoz a gépet. Több helyen rögzítették a kötelet, és elkezdték emelni. Csak egy baj volt, a rakodó térbe nem fért be a gép. Ha kívülről rögzítik, akkor lehet hogy elég a légkörbe jutáskor. Tehát szét kellett szedni. Ehez legalább négy ember kellett. Nagy nehezen leválasztották a testet a lábaktól. Mire szétszedték, valami furcsa dolgot tapasztaltak. A lábak szorosan rögzítve voltak a testhez, és ezt nem értették. Hogyan járhatott így? Nem volt mozgó alkatrész bennük. Nehezen be rakták a hajóba, és készültek vísszatérni a földre. A vissza út is simán és zökkenőmentesen zajlott. A földön nagyon nagy készültség várta a hajót. Mérnökök százai, és katonai készültség is jelen volt. Az űrhajó megérkezett, és azonnal karanténba helyezték. Előbb minden elektromos berendezést eltávolítottak, nehogy a gép életre kelhessen. A leg modernebb eszközök bevetését elhalasztották, inkább különbözö helyekről mintát vettek a gépből. A lezárt laboron kívül kezdték el vizsgálni, és sokként érte őket az erdmény. Ilyen anyag a földön nem létezett, és előállítani sem lehetett, a mai tudás alapján. Ismét ősszeomlott minden. Ez a gép nem az, amelyik a földről elszökött? Akkor mi ez? És a kis robotok? Ők hogyan kerültek oda? Culing ilyen anyagot nem használhatott, hiszen nem is létezett! Akkor  ez a gép, valóban földön kívüli, mint azt már régebben sejtették? Szerencsére most olyan nagy volt a bizalom, hogy eltitkolhatták a vizsgálat eredményét. Nem hazudtak, csak nem mondtak semmit. A világ azt hitte hogy minden megoldódott. A mérnökcsapat elkezdte a gép szét szerelését. Először a sérülést vizsgálták meg, az valódi volt. Megtalálták az agyat is, és meglepődtek rajta hogy működik! Érdekes volt látni ami a memóriában volt. Részletek az első szigetről, a másodikról, az űrutazás pár részlete, és a Hold, amint egy fénysugár közelít felé, és vége. A mérnökcsapat zavarban volt. Az agy adatai azt mutatták, ő a keresett gép, de az anyaga nem lehetett földi, hisz ilyen nem létezett. A további vizsgálatok kiderítették, ez a gép soha nem volt képes járni, és nem volt benne semmi ami a " gyárra" emlékeztetett volna. A laboreredmények kimutatták, az anyaga nem ebből a naprendszerből való. A további vizsgálatok azt állapították meg, hogy ez a gép  ebben a formában mozgásképtelen, az agy kapacitása elégtelen egy olyan tervezéshez, mint aminek tanui voltak. Ez az agy, csak annak a pár emléknek a tárolására volt alkalmas. Nagyon úgy tűnt,hogy ezt a gépet szándékosan rakták össze, megtévesztésül. Az igazi gépnek sikerült a holdról eltávozni, csak az a kérdés hová? Amikor a jelentést a parancsnokság elé terjesztették, megint riadalom keletkezett. De most már másképp álltak a dologhoz, és azt már tudták hogy a gép nem fog több bajt okozni a földön. Mivel az egész ügy a nyilvánosság előtt zajlott, így mindenki mindennel tisztában volt, és így nem lett botrány. Végül megszületett a végső jelentés, ebben leírták  a gép átrepült a holdra, ott talált egy idegen űrhajóroncsot, abból átépítette magát egy nagyobb űrhajóvá, és elrepült. A holdon hátrahagyott torzó, és a két kis robot, csak megtévesztés volt. A kis robotok sem működhettek soha, csak azért lettek építve hogy segítsék a látszatot, hogy ez az igazi gép. De hogy hova ment, azt nem sikerült megfejteni. Lassan mindenki belenyugodott, a történteket elfogadták, mivel semmilyen veszély nem fenyegetett senkit, élték a boldog életüket tovább, békében, nyugalomban.                                         Vége a IV- ik résznek.